Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Papp Miklós: A kompromisszum - Megközelítések a katolikus, a protestáns és a keleti teológia oldaláról
A kompromisszum - Megközelítések a katolikus, a protestáns és a keleti teológia oldaláról PAPP MIKLÓS A konkrét segítségnyújtás a nyugati egyházban nyugatias: a segítségnyújtás azt jelen- ti, hogy érleljük nagykorúvá, felvilágosulttá a cselekvő személyt, aki majd a maga áthárít- hatatlan szituációjában képes egyedül is mérlegeim és ha kell, felelősen kompromisszu- mot kötni. A bonyolult helyzetre az egyén kiművelése a válasz, ne ״ma született bárányként” csöppenjen a szövevényes kompromisszumos helyzetbe. Az egyház morálteológiája ad olyan eszközöket, melyek segítségével a gyakorlati ész a lehető legbecsületesebb meg- oldást képés megtalálni. így oltalmat nyer attól, hogy improvizáljon, féljen, önkényesen döntsön, de ne is maradjon magára a döntésben. Felléphet olyan szövevényes helyzet, amelyet pillanatnyilag nem lehet abszolút jól megoldani, ám mégis cselekedni kell, a cselekvést nem lehet elhalasztani, hiszen az em- bér a szituáció ura, és nem áldozata akar lenni. Az egyéni lelkiismeretet, ha a nulláról kellene megismerni önmagát, az erkölcsi törvényeket, a cselekvéselméletet és a világ komplexitását is, akkor túlkövetelnénk, magára hagynánk. A tradíció az egyéni lelki- ismeretet segíteni akaija, ezért alakultak ki a morálszisztémák, szabályok, modellek. Ezek- ben sok tapasztalat és belátás sűrűsödik össze, sok tudás és mérlegelési mód kincsesháza. Az egyént nem megkötni, hanem éppen tehermentesíteni akaiják: amire sokan a múlt- ban rájöttek gondolkodással vagy éppen könnyekkel, szellemi erőfeszítéssel, sőt, vérrel — azt mind összesűrítve elénk táiják ezek a segítségek. Ami sok életen át bevált, azt meg- illeti az igazság vélelme, vakmerőség lenne a múlt minden kincsét nélkülözni. Az előny félreismerhetetlen: az egyén nincs magára hagyva, de a végső mérlegelés mégiscsak ki- tüntetetten az övé. A morálteológiai tradíció a morálszisztémákban, reflex princípiu- mokban segítséget nyújt: ez megóv a túlzott reflexiótól, ami minden döntést megbénít. Lehet olyan helyzet, ahol jobb cselekedni, mint semmit sem tenni. Az egyszerűsítés a jelszó: a komplex zűrzavaros helyzetre ráhúzunk egy értelmező perspektívát, hogy job- ban lássuk a lényeget. A kompromisszum nem bűnös lepaktálás — azaz nem történhet kritériumok nélkül. Nem lehet kompromisszumot kötni gyávaságból, félelemből, kényelemből, opportunista megalkuvásból, intuícióból. Abban igazuk van a protestánsoknak, hogy nem lehet eleve a kompromisszum szemüvegével, mintegy ״politikus módon” közeledni a bonyolult helyzetekhez. Ha eleve berendezkedünk a kompromisszumra, akkor könnyen az enged- ményből is engedünk, akkor éppen a reménytelenséget visszük bele a helyzetbe. Aki otthonosan befészkeli magát a kompromisszumban való gondolkodásba, az könnyen el- feledkezik önmaga és a világ mélységéről, szisztémákhoz ragaszkodik és szisztémákkal vitatkozik - s elmegy legjobb önmaga, lehetőségei mellett. A katolikus morálteológia a következő mérlegelési segítségeket kínálja az erkölcsi- leg felelős kompromisszum megtalálásához: 1. Morálszisztémák23 A morálszisztémák a kötelességek ütközésénél mérlegelési módot jelentenek: a tutioriz- mus szerint minél értékesebb valami, annál inkább kétes esetben a biztosabb megoldást kell választani. Ennek szélsőségei a rigorizmus, szélsőséges aggályosság, és a laxizmus, ami mindig a könnyebb utat keresi - mindkettőt elítélte az Egyház. Főleg Ligouri Szent Al23 KOPECKY, F., art. Moralsysteme, in Neues Lexikon der Christlichen Moral (szerk. Rotter, H—Virt, G.), Tyrolia, Innsbruck-Wien 1990, 516—552. 154
