Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Papp Miklós: A kompromisszum - Megközelítések a katolikus, a protestáns és a keleti teológia oldaláról
PAPP MIKLÓS A kompromisszum - Megközelítések a katolikus, a protestáns és a keleti teológia oldaláról meg kell fizetni a bűnbe esett világból az igazság felé való utazásunkkor. A kompromisz- szum tehát mindig bűnös: de nem csak az individuum személyes bűne, hanem a világ strukturális bűne is, ami megkérdezésünk nélkül nyomja a vállunkat. Ezzel kritizálja a ka- tolikus morálteológusokat, akik szerinte mintha elmosnák ezt a kompromisszum miatti mindig bűnösséget, s könnyen találnak önigazolást. Mintha a katolikus teológusok nem vennék komolyan a világ bűnös szövevényeit, s személy egyedi hozzájárulását a struktu- rális bűn kiépítéséhez és fenntartásához, az abszolút parancsot mintha túl magabiztosan fordítanák aprópénzre a kazuisztikában, mintha túl kiszánnthatónak tartanák a tettek kö- vetkezményeit, s természetesnek tartanák a kompromisszumot. Ugyanakkor maga Thie- licke is ismeri a kegyelem alkalmazkodását. Roppant izgalmas, amikor a kompromisszum teológiai igazolhatóságáról beszél: a kompromisszumot lehet úgy is szemlélni, mint ami az is- teni kegyelem alászállásátiak alkalmazkodása. Egy dialektikus analógiáról beszél, ahol a fő hangsúly nem az emben bűnösségen, a világ ellenállásán van, hanem az isteni irgalmon. Már a törvényben is látjuk, hogy az irgalomnak van egy iránya föntről: Isten türelmes. Ez az irgalom folytatódik az evangéliumban is, ahol minden engedmény, kompromisz- szum nem önmagában áll fenn, hanem csakis Isten irgalmából elfogadható. Ringeling13 svájci teológus nem csak a protestáns teológia örököse, hanem a katoli- kus etika jó ismerője is. Az ő szisztémájában az etikai kompromisszum az ideiglenesség jegyét viseli, ami e világból a jövőre irányul. A kompromisszumban többféle ideiglenesség van je- len: 1. Ideiglenesek a határok, hiszen a jót csak olyan mértékben lehet megvalósítani, ahogy az ideiglenesen lehetséges. Ezek a határok lehetnek politikai, szociális, de termé- szetes, kulturális, személyes jellegűek is. 2. A kompromisszumban jelen van egy javító szándék, ami kritériumát a végcélból, a legmagasabb jóból, Isten országából nyeri. Az ideiglenesség itt azt jelenti, hogy egyre jobban közeledünk Őhozzá, s ennek gyümölcseit egyre jobban belevisszük a világi életbe. 3. Az emberi megismerés behatárolt a tér és idő miatt, s ezt az egyházaknak is tudomásul kell venniük. Az ideiglenesség itt azt jelenti: az egyházak etikájának is meg kell engedni a kritikus interpretációs-lehetőségeket. Rin- geling óv egyetlen út abszolutizálásától, egy elért tudásszint önelégültségétől. Az ideiglenesség fogalma ekkor megfelel a ״nyitott rend” fogalmának, ami ״hátrafelé” meghúz kemény határokat, de ״előrefelé” nyitott az egyre jobbra. Az ideiglenességben (eszkatológiai feszültségben) lévő ember helyzetének elmélyí- tésében segít a két alapvető pólus pozicionálása: egyrészt ez a világ elmúlik (lKor 7,31), másrészt Isten Országa már Knsztussal elérkezett. Ringeling hangsúlyozza: itt nem két egyenrangú pólus van, hanem az egyik az abszolút, Isten Országa. A ״még a világban élő”, de ״már megváltott, meghívott” embernek nem egyformán kell a két pólust figye- lembe venni a cselekvése megtervezésénél. A hegyi beszéd radikalitása ennek az új or- szágnak a teljességét hirdeti meg, s ezen teljesség felé való orientálódásban nem lehet kompromisszum! Jézus provokáló képei ezen orientálódás kompronússzumot nem tűrő súlyosságáról szólnak, s egyben állandó felhívások minden elért szint meghaladására, ha úgy tetszik: minden elért kompromisszum feljavítására. Ha felragyog az abszolút, akkor az meghívóan-provokálóan bíztat minden ideiglenes határ átlépésre. Amiben nincs komp- romisszum: az irányban (Isten Országa felé), és abban a nyugtalanságban, hogy a kompromisz- szumok legyenek egyre jobbak, a szeretet által jobbítanunk kell a személyeket és a szituációkat, az embereket és a struktúrákat. Mindebből következik egy eljárásmód: konkrétan hogyan is közeledjünk a kompro- nússzumhoz. Ringeling az ״erősek-gyöngék” viszonyának mintáját tartja a járható út13 R1NGELING, H., Christliche Ethik im Dialog, 97-107. 149
