Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Kocsis Imre: A szenvedő Krisztus, Megváltó és példakép (1Pét 2,21-25)
A szenvedő Krisztus, Megváltó és példakép (1 Pét 2,21-25) KOCSIS IMRE δς τάς αμαρτίας ημών αύτός άνήνεγκεν év τω σώματι αύτου έπί τό ξύλον, ϊνα ταΐς άμαρτίαις άπογενόμενοι τη δικαιοσύνη ζήσωμεν. ού τω μώλωπι ίάθημεν. A német szerző mindenesetre megfontolásokat tesz a 23. versre vonatkozólag, amely há- romtagú (a himnusz egyéb kijelentései kéttagúak): a vers utolsó tagja valószínűleg a levél szerzőjének a kiegészítése, de az sem kizárt, hogy az egész 23. vers, amely nem tartalmaz íz 53-ból kölcsönzött szófordulatot, tőle való. Ám ezt Bultmann csak lehetőségnek, és nem biztos állításnak tekinti. M.-É. Boismard9 elfogadja Bultmann nézetét arra vonatkozólag, hogy az lPét 2, 21—25-ben őskeresztény himnusz lett feldolgozva. Ám Boismard szerint az eredeti hím- nusz a 22-25a. verseket tartalmazta, és keresztelési szertartásokon használták. R. Deich- gräber10 szintén Bultmann álláspontját követi, de a 23. verssel kapcsolatos bizonytalan- ságát nem osztja: bár nem zárható ki teljesen, hogy a 23. vers a levélíró kiegészítése, de éppúgy lehetséges, hogy éppen ennek a versnek a tartalma miatt idézte a szerző a him- nuszt. Deichgräber szennt inkább a 24. versben levő, íva kötőszóval kezdődő célhatáro- zói mellékmondat hozzáfűzése a valószínű.11 A német biblikus a himnusz származásáról is ír röviden: valószínűleg a hellenista közösségekben keletkezett, hiszen nincsenek ben- ne szemitizmusok, az íz 53-ból vett idézetek pedig a Septuagintából valók. K. Wengst12 a Sterbensformel (halál-formula) megnevezéssel illeti a hagyományból származó szöveget.13 Szerinte eredetileg a 21. versben nem az έπαθεν, hanem az άπέθα- νεν formula állt. Ez annyit jelent, hogy a levél szerzője saját buzdító céljának megfelelő- en változtatott a szövegen. A 23. vers nemcsak formailag ״lóg ki” a szövegből, hanem tartalmilag is. Sokkal szorosabban kötődik a kontextushoz, mint a 22. 24 versek. Sőt a πάσχω igét is tartalmazza, ami a levél szerzőjére utal. A 24c v. (ού τω μώλωπι ίάθημεν) is eltérést mutat formailag. Emellett szervesen kapcsolódik a 25. vershez, amely biztosan a levélírótól való. Wengst szennt az eredeti formula, amely voltaképp nem himnusz, ha- nem kateketikai tanító részlet (katechetisches Lehrstück) volt, az alábbiakat tartalmazta: Χριστός άπέθανεν υπέρ ημών δς αμαρτίαν ούκ έποίησεν ούδέ εύρέθη δόλος έν τω στόματι αύτου, δς τάς άμαρτίας ημών αύτός άνήνεγκεν έν τω σώματι αύτου έπί τό ξύλον, ινα ταΐς άμαρτίαις άπογενόμενοι τη δικαιοσύνη ζήσωμεν. 9 Boismard, M.-É., Quatre hymnes baptismales, 112-113. 10 Deichgräber, R., Gotteshymnus und Christushymnus, 141-143. 11 A ού τω μώλωπι ίάθημεν viszont a himnuszhoz tartozott. 12 Wengst, K., Christologische Formeln, 84k. 13 Wengst a Sterbensformel kategóriába sorolja még az alábbi helyeket: Róm 5,6.8; 14,15; IKor 8,11; ITessz 5,10; Gál 2,21b; 2K0r 5,14-15; (IKor 1,13). A vizsgálat során néhány patrisztikus szöveget is figyelembe vesz: Pol Fii 8,1; IgnTrall 2,1. 126
