Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Gájer László: A házasság fogalmának formálódása az egyház tanításában 1880-tól 1968-ig
GÁJER LÁSZLÓ A házasság fogalmának formálódása az egyház tanításában 1880-tól 1968-ig kezik-e a természetjoggal. A legtöbb püspök erre nemmel felelt. A pápa mégsem akart eltérni az egyház fogamzásgátlással kapcsolatos hagyományos tanításától (főleg XII. Piusz elveitől), attól tartva, hogy annak morális tekintélye ebben az esetben csorbát szenved- ne.76 Ezért azt tanította, hogy minden egyes testi együttlétnek a gyermek nemzésére kell irányulnia, vagyis egy keresztény házasságban nem alkalmazható semmiféle mesterséges fogamzásgátlás. A szembenálló, végül hivatalossá nem váló nézet szerint a házasságnak nem minden egyes házastársi aktus tekintetében, hanem azok összességében, a házasság egészét tekintve kell nyitottnak lennie az élet továbbadására. Ez a megközelítés, amelyet a ״totalitás elvének” (principio totalitatis)77 is neveztek, a családtervezés és a fogamzásgátlás egyes lehetőségeinek is nagyobb teret engedett volna. VI. Pál a kor új kihívásainak ismertetése után az enciklika elején feltette a kérdést: ״Vajon nem volna-e megengedhető a születendő gyermeket mint célt nem az egyes ak- tusokhoz tartozónak, hanem inkább a házasélet egészéhez tartozónak véljük?” Nem volna-e ésszerűbb ma már az értelemre és az akaratra hagyatkozni a családtervezés terén, mintsem hogy a természet biológiai ritmusára hagyatkozzunk, főleg akkor, ha ez utóbbi csak hősies erőfeszítések által megvalósítható? (HV 3) Az élet továbbadása kapcsán az ember önmagára vonatkozó biológiai törvényeket fedez fel, és azt is tudja, hogy értei- mének és akaratának felül kell kerekednie ösztönein és szenvedélyem. Ezen a téren nem követhetjük a saját véleményünket, mert a szülői felelősség az objektív erkölcsi renddel való mélyebb kapcsolatot feltételez.78 Ezt. a rendet Isten határozta meg, és az egészséges lelkiismeret hűségesen közvetíti számunkra79 — tanította VI. Pál. (Vö. HV 10.) Az Isten megszabta természeti törvény alapján az egyház hivatalos tanítása az, hogy ״a házasélet minden aktusának alkalmasnak kell lenme az élet továbbadására”.80 Akik a II. Vatikáni Zsinatnak a felek közötti kölcsönös szeretet elsődlegességét hangsúlyozó tanításában perszonalista fordulatot láttak, a HV fenti passzusaiban a régi, a gyermeknemzés elsődlegességét hangsúlyozó tanításhoz való visszatérést véltek tel- fedezm. A HV szerint ugyanis mind a felek, mind a gyermek javának meg kell jelennie a házasélet minden aktusában, hiszen azok elválaszthatatlanok a házassági találkozás lénye- gétől. Ezeknek a javaknak a házassági együttlét során egyszerre kell jelen lenniük, és aki ezt vitatja, az a HV szerint a házassági szeretet alapvető jelentését vitatja el.81 Vagyis a tér- mészeti törvény alapján nem szabad kizárni a gyermeket semmilyen mesterséges eszköz- zel82 egyetlen házassági együttlétből sem. A pápa óvott a mesterségesen (ex industria) tenné- ketlenné tett házassági együttléttől (actus coniugalis), amely a lényegénél fogva erkölcstelen 76 Vö. Salzman-Lawler, The Sexual Person, 44. 77 Az enciklikában megtaláljuk ennek leírását: ״Vajon nem lehet-e az úgynevezett »totalitás elvét« ezen a téren is alkalmazva megengedni, hogy egy számszerűleg kisebb, de ésszerűbb termékenység szándéka egy olyan beavat- kozást, amely terméketlenséget okoz, a születésszabályozás szabad és bölcs eszközévé tegyen?” (HV 3) 78 ״Porro ea, de qua loquimur, conscia paternitas praecipue aliam eamque intimam secum fért rationem, pertinen- tem ad ordinem moralem, quem obiectivum vocant, a Deoque statútum, cuius recta conscientia est vera inter- pres.” Humanae vitae 10, in AAS 60 (1968), 482. 7, Vö. Aquinói Szent Tamás, Summa theologiae I-II. q.XCIV, a.2. 80 HV 10, valamint CC 22 (1930), 560. 81 ״Huiusmodi doctrina, quae ab Ecclesiae Magisterio saepe exposita est, in nexu indissolubili nititur, a Deo statu- to, quem homini sua sponte infringere non licet, inter significationem unitatis et significationem procreationis, quae ambae in actu coniugali insunt” Humanae vitae 10, in AAS 60 (1968), 488. 82 Itt a szöveg a direkt megszakítást és a férfi vagy a nő sterilizációját említi, valamint minden eszközt, amelyek a nemi aktus előtt, közben vagy következményeinek természetes kifejlődése során ellehetedenítik a fogamzást. A HV nem tekinti viszont tilosnak azokat a gyógymódokat, amelyek egy betegség gyógyításához szükségesek és így akadályozzák meg a természetes fogamzást. Vö. HV 14. 119
