Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Gájer László: A házasság fogalmának formálódása az egyház tanításában 1880-tól 1968-ig
A házasság fogalmának formálódása az egyház tanításában 1880-tól 1968-ig GÁJER LÁSZLÓ (;intrinsece inhonestum). így, ha valaki nem akar gyermeket, akkor a házassági együttlétet a terméketlen időszakokra kell korlátoznia. A nemi aktus és a termékenység között bel- ső egység van — ahogy a tanítóhivatal azt többször kifejtette —, és ezt a belső egységet az ember saját egyéni kezdeményezésével nem törheti meg. (HV 12)83 Arra a felvetésre, hogy az emberi értelem vívmányait a születésszabályozást illetően is alkalmazni kellene, a pápa azt a választ adta, hogy az emberi ész használatát az egyház mindig is sokra becsülte és tanításában támogatta, annak során azonban tiszteletben kell tartanunk az Istentől alkotott természetes rendet. így a keresztény hozzáállás szennt el kell fogadni a gyermekáldás ajándékát, és ha valamilyen okból a gyermekek születése kö- zött szünetre van szükség, akkor ennek érdekében fel kell használni az emberi szervezet penódusait, csak azokban az időszakokban élvén házaséletet, amikor a fogamzás lehető- sége szünetel. Ezt a házasfelek kölcsönös megegyezéssel és megfelelő okkal tegyék (vö. HV 16). Amikor a pápa óva int a fogamzásgátló szerek használatától, akkor ezt azért is teszi, mert mellékhatásként az könnyű utat engedne a házastársak hűtlenségének és így az egész házassági erkölcs fellazulásának is. A férfiak így könnyen megfeledkezhetnének a nők tiszteletéről, nem törődve azok testi-lelki egyensúlyával, és a nők könnyen eszközzé válnának, így alapvetően sérülne a felek java. A ״totalitás elvének” helyes értelmezése tehát az, hogy minden egyes házassági együttlétnek a gyennek nemzésére kell irányul- nia84 (vö. HV 17). Az egyház akkor sem mulasztja el hirdetni a természetes erkölcsi tör- vényt, ha emiatt Krisztussal együtt jel lesz, amelynek ellene mondanak: hiszen az egyház nem alkotója, hanem csak őrzője és értelmezője a törvénynek, így nem áll hatalmában azt megváltoztatni - tanította VI. Pál. Az enciklika harmadik részében található lelkipásztor! irányelvekben a pápa nem rejti véka alá, hogy ezen elvek megtartása sokak számára lehetetlennek látszó nehézséget jelent, amelynek leküzdésében csak Isten kegyelme segíthet. A házaséletben ezért szűk- ség van az aszkézisre, ha pedig valakit mégis fogva tart ez a fajta bűn, akkor mindig van lehetősége Isten irgalmához folyamodni a szentgyónásban (vö. HV 20; 25). Meg kell je- gyeznünk, hogy a teológusok között mind a mai napig vita tárgyát képezi a házasság ja- vainak kérdése. Hiszen az, hogy a gyermeknemzést (prokreáciomsták) vagy a felek közötti kölcsönös szeretetet (interperszonalisták) tartjuk a házasságban elsődlegesnek, komoly gyakorlati következtetéseket von maga után a házaséletre és a fogamzásgátlásra nézve.85 A keresztény tudósok feladata, hogy felderítsék azokat a tényezőket, amelyek meg- világítják a születésszabályozás erkölcsi rendjét (vö. HV 24), az orvosoknak és az egész- ségügyi dolgozóknak (vö. HV 27) pedig következetesen ki kell tartaniuk a keresztény erkölcs követelményei mellett. Ezek a végső elvárások a GS lelkipászton útmutatásaihoz hasonlóak, de támaszkodnak VI. Pál Populorum progressio kezdetű enciklikájára is. A pa- pokat (vö. HV 28—29) a szöveg az egyház tanítása iránti feltétlen hűségre, így az egység kötelékének megőrzésére szólította fel. Oktassák a házaspárokat nagy hittel és erősítsék meg őket nagy irgalommal, hogy kedvüket ne veszítsék gyengeségük miatt! 83 Hogy a szexualitás a házasságban nem csupán az élet továbbadásának, hanem az emberi személy növekedésének és egészséges fejlődésének is a helye abból a célból, hogy képes legyen az ajándékozó önátadásra, a teológiai ant- ropológia is tesz kijelentéseket. Vö. COLZANI, G., Antropologia teologica, L’uomo: paradosso e mistero, E. B. D., Bo- lógna 1989,303-305. 84 Vö. XII. Plusz, Alloc, Iís qui interfuerunt XXVI Conventui a Sodalitate Italica de Urológia indicto, in AAS 45 (1953), 674—675; Uő., Alloc, Moderatoribus ac Sociis Sodalitatis Italicae oblatorum »corneae« et Unionis Italicae Caecorum, in AAS 48 (1956), 461-462. 85 Vö. Salzman—Lawler, The Sexual Person, 44. 120
