Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Gájer László: A házasság fogalmának formálódása az egyház tanításában 1880-tól 1968-ig
A házasság fogalmának formálódása az egyház tanításában 1880-tól 1968-ig GÁJER LÁSZLÓ utakra lépniük, amelyeket ez a Tanítóhivatal elítélt. A polgári hatalomnak pedig szent kötelessége elismerni, óvni és segíteni azt, ami házasság és a család igazi természete sze- rint való.70 A GS a tisztességtelen megoldásokat gyilkosságnak nevezte, az abortuszt és a csecsemőgyilkosságot pedig szégyenletes gaztettnek, hiszen az emberi életet a fogantatás pillanatától oltalmazni kell, mert azt Isten, az élet Ura bízta az emberekre. A II. Vatikáni Zsinaton tehát előtérbe kerültek a házasság perszonalista szempont- jai. Az értelmezési fordulat azonban annak is köszönhető, hogy a szöveg egy lelkipászto- rí konstitúció része, amely műfajánál fogva nem tartalmazott sem jogi, sem erkölcsteoló- giai állásfoglalásokat. 6. VI. PÁL: HUMANAE VITAE (1968) A II. Vatikáni Zsinat személyközpontú, a házasság javait nem rangsoroló szemléletét so- kan eufórikus örömmel fogadták. Ennek fényében visszalépésként élték meg VI. Pál pápa Humanae vitae71 (továbbiakban: HV) kezdetű, a házassággal és a születésszabályozással foglalkozó körlevelét. A GS megközelítése — szövegezésének lelkipászton jellegéből adódó lehetőségével élve - fordulatot mutatott az addigi értelmezésekhez képest: kö- zéppontba került a felek közötti személyesség. Ebben a logikában a gyermekek nemzé- sének és nevelésének kötelezettsége a felek kölcsönös szeretetéből fakad. A zsinat azon- ban még nem mélyítette el a házasságetika gyakorlati, főleg a családtervezésre vonatkozó részleteit. Erre a feladatra már XXIII. János pápa egy bizottságot hozott létre, melyet VI. Pál is megerősített.72 A bizottságban lefolyt vitákra alapozva született meg a HV (1968), amelyben a pápa végül a családtervezésre vonatkozóan a többség által képviselt nézettel szemben egy hagyományos álláspontot fogadott el.73 Úgy értelmezte a termé- szeri törvényt,74 75 hogy minden egyes7" házastársi együttlétnek (qiuilibet matrimonii actus) nyitottnak kell lennie az élet továbbadására (vö. HV 11). Ez a nézet leszűkítette a fogam- zásgátlás lehetőségeit, ezért a családtervezés tekintetében az egyház — a fenti nézetből ki- indulva, de összhangban XII. Plusszal - csak a természetes módszereket tarthatja elfő- gadhatónak. A bizottságban szavazati joggal rendelkező püspökök - többek között — arról a kérdésről is szavaztak, hogy7 a mesterséges fogamzásgátlás minden esetben ellen70 A GS 87 külön szólt a népességnövekedésről, az azzal kapcsolatos nemzetközi együttműködésről és az egyes kormányok kötelességeiről ezzel kapcsolatban. Ez a pont figyelmeztet a keresztények erkölcsi oktatásának fon- tosságára az új, születésszabályozást érintő módszerek tekintetében, különös figyelemmel arra, hogy a természet- tudományos fejlődés vívmányai közül azokra is fel kell hívni a figyelmet, amelyek ezen a téren összhangban áll- nak az Egyház tanításával. 71 VI. PÁL, Enc, Humanae vitae, 25. VII. 1968: AAS 60 (1968), 481—503. 72 Erre a bizottságra (Commissio pro studio populations, famíliáé et nataiitatis) hivatkozik a GS 51, a 14. lábjegyzetben. Vö. AAS 58 (1966), 1072, valamint vö. Selling, Magisterial teaching, 439., és Salzman, Lawler, The Sexual Person, 44—46. 75 Vö. Häring, B., The Encyclical Crisis, in Commonweal Magazine, 1968. szeptember 6., 589—590. 74 A házasság fogalmának természetjogi alapjaira hivatkozik mind a GS, mind a HV: ״... ex personae eiusdemque actuum natura desumptis...” GS 51, in AAS 58 (1966), 1072. — ״... ipsa matrimonii eiusque actuum natura exprimit, hinc constans Ecclesiae doctrina deciarat.” (HV 10) 75 ״Verumtamen Ecclesia, dum homines commonet de observandis praeceptis legis naturális, quam constant! sua doctrina interpretatur, id docet necessarium esse, ut quilibet matrimonii usus ad vitám humánum procreandam per se destinatus permanet.” ״A házasélet minden aktusának alkalmasnak kell lennie az emberi élet továbbadására.” Humanae vitae 11, in AAS 60 (1968), 488. — Vö. továbbá CC AAS 22 (1930), 560; valamint XII Plusz, Alloc, Iis quae interfuerunt Conventui Societatís Catholicae Italicae inter Obstetrices, AAS 43 (1951), 843. 118
