Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Gájer László: A házasság fogalmának formálódása az egyház tanításában 1880-tól 1968-ig
GÁJER LÁSZLÓ A házasság fogalmának formálódása az egyház tanításában 1880-tól 1968-ig gyomány is.7 Ennek ellenére még a protestáns keresztények körében is elterjedt, hogy bizonyos körülmények között engedélyezték válást. Mivel a gyermekek születésével gyarapszik a hívők száma, a házasság rendeltetése az is, hogy növekedjék az egyház. A házasság a megkereszteltek között egyben szentség, melynek keretei között a családban megszülető gyermekekből felnövekszik egy keresztény módon felnevelt, a mi Urunk Jézus Knsztus egyetlen kultuszát ismerő nép.8 9 XIII. Leó pápa megfogalmazta a házasság célját (finis), amely nem más, mint az emberi faj fenntar- tása az idők végéig.8 A másodlagos célokról szóló későbbi tanítást a körlevél ugyan énn- tette, de nem fejtette ki. Az enciklika gondolatmenetében az egység és a felbonthatatlan- ság (unitas, perpetuitas) mint a házasság két lényegi tulajdonsága (proprietates), éppen annak céljából következnek. 2. A KODIFIKÁLT JOG Az 1917-es Egyházi Törvénykönyv (továbbiakban: CIC) a házasságról szóló 132 (1012- 1143.) kánonjában nem definiálta a házasságot. A házasságjogot bevezető 1012. kánonban arról olvashatunk, hogy a megkereszteltek közötti házasság nemcsak valódi szerződés (contractus), hanem egyben szentség is, míg az 1013. kánon leírta a házasság céljait (fines). A régi jog elsődleges és másodlagos célokat különböztetett meg. Elsődlegesnek a gyér- mekek nemzését és nevelését (procreatio atque educatio prolis), másodlagosnak pedig egy- más segítését és a vágy csillapítását10 (mutuum adiutorium et remidium concupiscentiae) tartotta. A másodlagos célokra az ADS még csak utalást tett. A kölcsönös hűségről, szerelemről vagy szeretetről az 1917-es Egyházi Törvénykönyv nem beszélt. Ugyanennek a kánonnak a 2. §-a megnevezte a házasság lényegi tulajdonságait (proprietates) is, nevezetesen az egy- séget és a felbonthatatlanságot (essentialis matrimonii proprietas sunt unitas ac indissoluhilitas). Ezek már az ADS-ben is megjelentek. Az 1081-es kánon a házassági beleegyezésről írt, mely szerint a házasságot két arra jogképes fél legitim módon kinyilvánított beleegyezése hozza létre, amely beleegyezést semmilyen emberi hatalom nem tud pótolni. A kánon 2. §-a szerint ez a beleegyezés az akarat tette, melynek során a felek adják és elfogadják a testhez való örök és kizárólagos jogot (ius in corpus) gyermek nemzése céljából. Ahhoz, hogy valaki a házassági beleegye- zésre képes legyen — folytatja az 1082. kánon l.§ —, szükséges annak ismerete, hogy ״a házasság egy férfi és egy nő közötti tartós életközösség a gyermek nemzése céljából.” Ennek az ismeretnek a hiányát pedig a nemi érettség (pubertás) után már nem feltételez- zük (2.§). Az 1111. kánon a felek jogairól és kötelességeiről (ius et ojficium) szólt. XIII. Leó már beszélt arról, hogy a férfinak és a nőnek a házasságban egyenlő jogai és kötelességei van- nak, a pogány házasság nem egy változatával szemben, amelyekben a férfi a domináns 7 Vö. lKor 7, 10-11; lKor7, 39; Ef5, 32; Zsid 13, 4. 8 Vö. a Trienti Katekizmus akkor használatban lévő, ide vágó útmutatásaival: Catechismus Romanus sue Catechis- mus ex Decreto Condlii Tridentiní ad Parochos PU V. Pont. Max. iussu editus et delude Clemente XIII. iussu editus (Edi- tio tertia romana), Romáé, 1902, Pars II, cap. VIII, 15, ρ. 289. 9 ״Qua in re doc voluit providentissimus Deus, ut illud par coniugum esset cunctorum hominum naturale princi- pium, ex quo scilicet propagari humánum genus, et, numquam intermissis procreationibus, conservari in omne tempus oportet.” ADS 30. 10 Vö. IKor 7, 2. 107
