Teológia - Hittudományi Folyóirat 48. (2014)
2014 / 3-4. szám - Gájer László: A házasság fogalmának formálódása az egyház tanításában 1880-tól 1968-ig
A házasság fogalmának formálódása az egyház tanításában 1880-tól 1968-ig GÁJER LÁSZLÓ fél, aki akár használati tárgyként bánhatott asszonyával (vő. ADS 1,2.5.). Az egyenlőség keresztény eszményét az Egyházi Törvénykönyvben a ius in corpus, valamint az actus per se aptos prolis generationem kölcsönössége is kifejezi. Mivel a régi jog az ágostom hagyományt követve a házasság elsődleges céljának a gyermek nemzését és nevelését tartotta, jogosan vetődhet fel a terméketlenség (sterilitás) problémája. Ezt a kérdést a jog az impotenciánál tárgyalta. Az 1068. kánon 3.§ kimondta, hogy az nem akadálya és nem is érvénytelenítője a házasságnak, hiszen annak a nemzés nem az egyetlen célja, mint ahogy az egyes testi együttlétnek sem." Ugyanez vonatkozik az idősek házasságára, akiknek már nem lehet gyermekük.11 12 13 14 Az érvényes házassághoz szükséges a közösülési képesség (potentia coeundi), de annak nem elengedhetetlen köve- telménye a nemzési képesség {potentia generandí)." Bölcsen jegyezte meg Schütz Antal, hogy az a házasság, amelyben a ״gyermeknemzés föladata ki van kapcsolva”, nem veszi- ti el sem érvényességét, sem jelentőségét, hiszen a házasságnak egyéb vonatkozásai is vannak." A fentieket összefoglalva láthatjuk, hogy a katolikus házasságetika a házasság elsőd- leges céljának eredendően a fajfenntartást tartotta {honum prolis). A főcélon kívül a ha- gyományos teológia ismerte a másodlagos célokat, melyek közül az első egymás kölcsö- nős, testi-lelki támogatása és kiegészítése, és ebből következik a hűség java (bonum fideí), vagyis a másokkal meg nem osztott kölcsönös önátadás. A másodlagos célok közül ugyanilyen fontos a vágy rendezett kielégítése is. Azt a felfogást, amely a házasság céljá- nak elsődlegesen a nemzést tartotta, talán Rosmini, majd Scheeben teológiája kérdő- jelezte meg először, míg — részben a filozófia (így Max Scheler), valamint a teológia (így Dietrich von Hildebrand15 és Herbert Doms)16 hatását is tükrözve — végül a hivatalos egyházi megnyilatkozásokban is háttérbe szorult. Von Hildebrand a házasságról írt könyvének érvelését azzal kezdte, hogy figyel- meztetett a modern kor antiperszonalista tendenciáira a személy természete és méltósága iránt tanúsított vakságára és az ezekből eredő veszélyekre. Ez a személytelenség a mate- rializmus különböző formáiban mutatkozik meg. Közülük a biológiai matenalizmus a legveszélyesebb, amely az embert pusztán a biológiai működés szempontjai alapján akar- ja megértem. Ennek jegyeit vélte felfedezni abban az egyházi érvelésben, amely a házas- ságot szorosan kötötte az egymás teste feletti joghoz (ius in corpus), valamint abban, hogy a fajfenntartást a házasság elsődleges javának tartjuk.17 A fent említett teológusok sokkal inkább a házasfelek közötti szeretetközösségre koncentráltak. Értelmezésükben a házasság célja a két személy bensőséges szeretetközös- ségének megvalósulása. Doms megfogalmazta, hogy a szexualitás nem csupán az élet to- vábbadását szolgálja, hanem abban az emberi személy azon képessége is megnyilvánul, 11 Vö. Vermeersch, A.-Creusen, J., Epitome iuris canonici cum commentariis, Mechlimae—Romae 1933, 239. 12 Vö. V. Sixtus, Lett., Cumfrequuenter, 1587. V. 27, in Codicis Iuris Canonici Fontes (ed. Gasparri, P.), Vol. I, Ro- mae 1935, 298, n.161. 13 Vö. Knecht, A., Handbuch des katholischen Eherechts, Herder & CO. G.M.B.H. Verlagsbuchhandlung, Freiburg in Breisgau 1928, 360. 14 Vö. Schütz, A., Dogmatika II, Budapest 1937, 610. 15 Hildebrand, D., von, Die Ehe, Verlag Ars Sacra, München 1929. ’6Doms, H., Sinn und Zweck der Ehe, Ostdeutsche Verlaganstalt, Breslau 1935; UŐ., Zweigeschlechtigkeit und Ehe, in Mysterium Salutis (Hrsg. Feiner, J.—Löhrer, M.), Benzinger Verlag, Zürich-Köln—Einsiedeln 1972, Band 4/1,737-747. 17 Vö. Salzman, T. A—Lawler, M., G., The Sexual Person, Georgetown University Press, Washington D.C. 2008, 39. .ŐGIA 2014/3-4 108
