Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Megfontolások az államférfiúi hivatásról - katolikus szemmel
KUMINETZ GÉZA Megfontolások az államférfiül hivatásról - katolikus szemmel szükségszerű folyománya a tömeggel való, sokszor bűnös kompromisszumok kötése, nyomában a bomlasztó anarchiával, az egyre erősödő engedetlenséggel. A tömegeket így aztán csakis a külső kényszer és erőszak tartja össze, úgy ahogy. Knsztus királyságának deklarálása azt üzem a hatalom birtokosainak, hogy ha élni akarnak, térjenek vissza a hatalom, hatalmuk eredeti forrásához, vágyás hogy7 Isten nevében közeledjenek a tömeghez, mert Knsztus trónusa elpusztíthatatlan. A világi hatalom is akaijon hát az erkölcsi eszme megvalósítója és érvényesítője lenni, egy és ugyanazon mércével mérve mindenki számára az igazságot. A hatalom helyes használatához aztán bölcsesség és igazságosság is követelmény. Ám ezen erényeket is a maguk teljességében Krisztustól lehet ellesni, megtanulni. Teljes értékű államférfi aligha képzelhető el a valódi keresztény humanizmus nélkül; ám keresztény humanizmus nincs a Knsztusba vetett hit nélkül. 4. 2. 3. Krisztus a természetes és természetfeletti világ egységének jelképe Az egyház kincseinek foglalata, mintegy címere maga Knsztus személye, az Istenember személye, mivel „Benne látja a természet igényein túlmenő vágyainak biztos zálogát, természetes világnézetének kiegészítőjét, egyszóval az isteni és emberi, a földi és meny- nyei, a természetes és természetfeletti világ összeölelkezését és kibékülését”.63 Nélküle nincs igazi érintkezés a Természetfelettivel, minden Igazság, Jóság és Szépség forrásával, vagyis magával az Osszeretettel. Márpedig az emberré válás, méltóságunk birtokba vétele, a szó erkölcsi értelmében megköveteli a természetfeletti erők bevonását. Ebben a vonatkozásban az elvilágiasodott kultúra álláspontja az alábbi: a) az embereknek két csoportja van, a felvilágosultak és a buta sokaság. Csak az ostoba tömegnek van szüksége földöntúli mesékre, mivel csakis azokkal lehet azt megfékezni és kormányozni. A felvilágosultak megélnek Krisztus tanítása nélkül is. Itt tehát az egyik oldalon a természetfölöt- titől megfosztott, s arra még csak nem is reagáló értelmiség, míg a másikon a természet- fölöttitől át nem hatott, hanem csak külsőleg megfélemlített tömeg áll. A két réteg között kódolt a gyűlölet ébredése és erősödése. A félrevezetett tömeg kegyetlen bosszúra képes. Épp arra figyelmeztet Krisztus, a mindenség királya, hogy a természetfeletti elvekre és életre minden embernek kivétel nélkül szüksége, tehát jogos igénye van, ám ez csak egyetlen király jogara alatt biztosítható. Krisztus tehát minden ember, minden nemzedék és minden nép, minden földi és égi auktoritás királya, b) A második felfogás mindenki számára szépnek és elfogadhatónak tartja a természetfölötti világot, de nem találja a vele való érintkezési pontokat. Ezért hiszi azt meggyőződés nélkül, akár akkor is, ha az abszurdum. A hit itt ésszerűtlenségre van ítélve, ezért nincs benne komoly életerő. Krisztus király ünnepe arra is emlékeztet minket, hogy7 O a lehető legértelmesebbé tette a vallást, s a kegyelemben jelölte meg a természetes és természetfölötti világ kapcsolódási pontját, aminek ugyancsak O a közvetítője, c) A harmadik felfogás mindkét világot komolyan veszi, de összeegyeztetésüket lehetetlennek tartja. Aki ezt a felfogást, vagyis a duplex veritas elvét teszi magáévá, két úr szolgálója akar lenni, nyomában a jellemtelen- séggel, amit az egységes meggyőződés hiánya, lehetetlensége okoz, mivel a meggyőződés egész, osztatlan embert kíván. A meggyőződés hiánya a reménytelenség állapotát is erősíti. Ebből a felfogásból származik továbbá a haszonelv eluralkodása a társadalmi és az egyéni élet egész területén. A vallási életben pedig ebből a felfogásból forrásozik a vallási közömbösség, ami minden vallást egyformán legitimnek és értékesnek fogad el, vagy ellenkezőleg, értéktelennek, károsnak minősít. Mindezzel szemben Knsztus valódi hitet, reményt és szeretetet, vagyis életerős meggyőződést ad övéinek, mivel szerves egységbe 65 65 Vö. uo. 24. SO
