Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Megfontolások az államférfiúi hivatásról - katolikus szemmel
Megfontolások az államférfiúi hivatásról - katolikus szemmel KUMINETZ GÉZA hozza a két világot (nincs köztük ellentmondás); igazsága szabaddá teszi az embert. Jól szervezett, határozott identitással rendelkező közösségbe gyűjti követőit, akik nyilvánosan is (nemcsak privatim), vagyis a közéletben is eszméinek hirdetői, életre váltói. 5. BEFEJEZÉS A politika mint „államművészet, a nemzetek életében a legfontosabb gyakorlati feladat: ezen fordul meg a milliók sorsa léte és jóléte, történeti hivatásának teljesítése. Egy-egy politikai hiba évszázadokra tragikusan döntheti el a nemzet sorsát. Végső elemzésben a politikán fordul meg a gazdasági életnek, a tudománynak, a művészetnek, az egész kultúrának virágzása vagy sorvadása: ha az államélet föllendül, a kultúra és jólét is frissebb mozgásba jön; ha az állam összeomlik, az egész társadalmi, gazdasági és kulturális élet senyved és zsugorodik.”66 Annt ma főleg tanulhatnak az államférfiak Krisztustól, az a szerves látásmód, mely szerint minden politikai világnézetben, eszményben van valami igazság, tehát mindegyikben meg kell azt lelni, s a nyomukban ébredő feszültséget magasabb egységbe kell emelni. Vannak olyan értékek, melyek a társadalomban feltétlenül érvényesítendők (konzervatív, arisztokratikus magatartás), vannak, melyek érvényesítését a polgárok szabad mérlegelésére kell bízni (liberalizmus) és vannak olyan kérdések, melyeket a többségi vélemény megtudakolásával kell eldönteni (demokratizmus). Egy nép sem fosztható meg nemzeti identitásától (internacionalizmus), de azt nem is szabad torzítani (nacionalizmus). A népeket nemcsak fölemelni és felvilágosítani akaija, de meg akarja tanítani a takarékosságra, a tisztes munka szeretetére is (szocializmus). Nem militarista, de meg tudja védeni magát. A maga világfelfogását nem terjeszti imperialisztikus módon, de értékeinek csodájára járnak a nemzetek. A valóban humanista államférfi ezért is vigyáz „a szerves, fokozatos fejlődés útjára s mélyen érzi a hagyomány kultuszának nemzetpoli- tikai jelentőségét”.67 Ez a vonás nem zárja ki, hogy az államférfi ne tudna mélyreható, már-már forradalmi reformokat végrehajtani, ha annak valóban szükségét látja. A keresztény államférfiú tehát univerzális politikus típus, mivel a nemzetet, az államot „minden irányban mint egységes szervezetet törekszik fejleszteni, mindig arra az eszményre vetve a nagyobb hangsúlyt, melynek megvalósítását az adott történeti feltételek elsősorban követelik”.68 A mai államférfiaknak ismét rá kell ébredniük arra, hogy gyümölcsöző munkájuk során nem szakíthatok el élesen egymástól a tanítói, a inegszentelői és a kormányzati feladatok, anúnt a kormányzásban sem szeparálhatók a törvényhozói, a bírói és a végrehajtási szerepek. Ugyancsak ismét felfedezendő, hogy a hatalom kétarcú, vagyis világi és vallási. Egymás nélkül mindegyik gyengül, kockáztatva a társadalmi békét. A világi és a szakrális hatalom küldetésének ismét konvergálnia kell; anélkül, hogy át akarnák venni egymás illetékességét, mégis, olykor átcsap egyik tevékenysége a másik területére. Az államférfiúi hivatás végeredményben rokon tehát a szülői, a tanítói és a papi hivatással, miként azok is rokonságot mutatnak vele. Személye valódi auktoritássá lesz, mely jóságosán és okos szigorral hajol le, hogy magához emeljen, hogy az igaz, a jó és a szép vonzásköré 66 Vö. KORNis, Gy., Az államférfi. A politikai lélek vizsgálata I, Budapest 1943, 17-18. 67 Vö. uo. 175; MESSNER, J., Das Naturrecht, Innsbruck-Wien 1950, 611-627. 68 Vö. KORNIS, Gy., Az államférfi. A politikai lélek vizsgálata I, Budapest 1943, 168. 91
