Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Megfontolások az államférfiúi hivatásról - katolikus szemmel
KUMINETZ GÉZA Megfontolások az államférfiúi hivatásról - katolikus szemmel hasonlóvá válás. Ennek első lépése a megtérés, vagyis Krisztus világfelfogásának, értékrendjének az elfogadása és az életünk ennek szolgálatába állítása. A nevelés ezt a folyamatot táplálja, bontakoztatja, s itt a szobrász-mérnök és szülés sajátos szerepeit a pásztor, illetve a király alakja ötvözi eggyé. S a pásztornak és a királynak olyan embernek kell lennie, a) aki a nyáj előtt megy és mutatja, éli az eszményt, b) aki ismén övéit, azt, hogy mi lakik az ember, emberei szívében, c) aki megvédi a nyáját a káros külső és belső hatásoktól, d) aki zöldellő mezőre vezeti őket, vagyis az igaz eszméket és eszményeket adja nekik eledelül, e) aki utána megy az elveszett és a tévelygő bárányoknak, vagyis aki nem nyugszik bele övéi elvesztésébe és f) aki érettük él, vagyis szívét-lelkét teszi ki neveltjeiért. Ahhoz, hogy az államférfi politikai eszményét, s benne embereszményét kialakítsa, óhatatlanul segítséget kap a vallásoktól, a saját vallási felfogásától is, hiszen e tényező hordozza a végső kérdések lehetséges végső válaszait. Előbb vagy utóbb találkozik Krisztus alakjával is. Kérdés, hogy megelégszik-e a közfelfogás sugallta Knsztus-képpel, vagy valóban meg akaija-e ismerni Öt. Aki pedig felfedezi és megismen Krisztust, az igen hathatós segítőtársat talál magának politikai eszménye kialakításához és megvalósításához. Ám aki rátalál Krisztus igazi kilétére, az immár nemcsak segítőtársat lát Benne, hanem önnön uralkodóját, a tökéletes királyt, vagyis az államférfiak államférfiúját pillanthatja meg, akinek nagysága előtt meg kell hódolnia. így maga az államférfi immár nem lesz uratlan; ez a tudat megóvja őt a hatalommal járó túlkapások kísértésétől. Hiszen van, aki nagyobb nálam, akinek számadással tartozom. Ez a hódolat nyitja meg számára, hogy elnyerje Krisztus termékenyítő igéit és isteni erejét. De közelebbről, mit adhat Krisztus egy politikusnak, államférfinak? Mindenekelőtt szembesíti azzal, hogy az alvilágnak vagy az Isten világának szolgálatában áll-e. Az ember belső erői ugyanis önmagukban elégtelenek ahhoz, hogy velük kézbe vegye sorsát, vagy hogy egy államférfi kézbe vegye népe sorsát. Kellenek a természeten kívüli erők, s ezek csak az Istentől vagy az alvilág fejedelmeitől nyerhetők. A kereszténység olyan tartalmat ad az emberségnek, a humánumnak (a humanista politikai eszménynek), hogy minden időre és minden nemzedék számára teljessé teszi az erkölcsi tudatot és horizontot. Krisztus ugyanis fokozhatatlan és fogyatkozásmentes em- bendeál. Ahogy' a zsidó-keresztény eszmevilág létrehozta előbb az új embert, majd a tudományt és a középkorban kultúrát teremtett,52 úgy ma ismét felajánlja szolgálatát az emberiségnek ama új emberré nevelés heroikus munkájában, hogy aztán utána ismét egy humánus kultúra szolgálhassa az ember földi munkálkodását. Ahol a keresztény humánum hatja át a társadalom tagjait, ott egyik nép sem akar a másik rabsága révén szabadságot, ott egyik nép sem akarja sem katonailag, sem gazdaságilag, sem kulturálisan leigázni a másik népet; de ott az emberség megérlek minden nép fiaiban a krisztusi igazság, jóság és szépség feltétlen tiszteletét, s helyreáll a kezdetben elvesztett béke, a salóm. 4. 1. Amit Krisztusnak és a keresztény világnak köszönhetünk Krisztus és örököse, a keresztény világ mindenekelőtt helyreállította az emberi természetről, személyi méltóságról, a családi életről és az állam, a hatalom rendeltetéséről korábban alkotott torz vagy kiegyensúlyozatlan képeket.53 S egyik feladata épp az, hogy az idők végezetéig megőrizze, illetve korrigálja az e tárgykörre vonatkozó emberi tévedé52 Vö. Walter, J., Egyház és kultúra, Budapest 1924. 51 Vö. Evetovics, K., Katolikus erkölcstan II, Budapest 1940, 139. 86
