Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Megfontolások az államférfiúi hivatásról - katolikus szemmel
KUMINETZ GÉZA Megfontolások az államférfiúi hivatásról - katolikus szemmel dogulását.”32 A demokrácia szabadságdühe megszállja az élet minden területét: „Az apa megszokja, hogy7 egyenlővé lett fiával, a fiú viszont nem tiszteli szüleit, és nem ismeri el tekintélyüket, mert fél, hogy7 ellenkező esetben szabadsága csorbát szenved. [...] A tanító tart az ilyen államban a tanítványtól és kedvét keresi, a tanítvány viszont semmibe veszi a tanítót. Általában a fiatalok egy rangba állítják magukat az öregekkel, és minden téren versenyeznek velük. Az öregek pedig a fiatalokkal pajtáskodnak és utánozzák az ifjakat, mert· különben esetleg zsörtölődőnek és rátartinak mondják őket. [...] A demokratikus társadalom embere tehát féktelen és önkényes. Ha az ilyen ember az állam kormányzatát a kezeibe kaparintja, zsarnok lesz. Az individuális zabolátlanságnak megfelelő államforma tehát a tyrannis, amely7ben a szabadosság ellentétébe csap át.”33 Különböző fajai vannak azonban a tyranniának is: Van nacionalista és internacionalista despotizmus; van állami mindenhatóság. Totalitárius államberendezkedésű volt a bolsevizmus, a német szocializmus és fasizmus is, melyek „politikai antiintellektualizmust képviseltek a totális állam despotizmusának eszközeivel. A bolsevizmus súlypontja azonban anyagi tényezőkön és elveken sarkallik (gazdaság, technika, gép), a német szocializmusé a vitalitáson (fajbiológia), a fasizmusé végül szellemi-erkölcsieken (heroizmus).”34 Sőt, megvan a demokráciának is a maga despotizmusa. Az individualista és a kollektivista pohtikai eszmény mellett meg kell említenünk az utilitarisztikus és idealisztikus értékélményt is, mely7 szerint az államférfi szeme előtt „kizárólag az egyénnek és a közösségnek anyagi java, gazdasági boldogulása lebeg, eszménye a puszta jóléti állam. Viszont az az államférfi, akinek lelkét idealisztikus értékelés hatja át, az állam szellemi kulturális feladataira függeszti szemét: a kultúrállam eszménye után indul. E szerint az állam nemcsak arra való, hogy arról gondoskodjék, hogy7 a polgárai biztonságban érezzék magukat és jóllakjanak (bár ez az első), hanem arra is, hogy a fizikai önfenntartáson felül az emberhez, mint eszes lényhez méltóan a szellem világába is fölemelkedhessenek, a tudományt s a művészetet is ápolják, a nemzetben rejlő szellemi értékeket kifejthessék; az állam nemcsak adót behajtó, kényszert alkalmazó közhatalom, hanem szellemi-erkölcsi értékek és célok hordozója is, a nemzetnek külsőleg meg- nyilvánuló méltóságtudata és tekintélye.”35 Az egyes államformák államférfiül emblematikus figurák: „Az arisztokráciának és királyságnak az igazságos és jó érzületű ember felel meg, a timokráciának az ambiciózus, dicsőségvágyó ember a hasonmása, az oligarchikus ember vagyonszerző és fukar lelki műveltség nélkül. A demokratikus államforma embere [...] mindenekelőtt hedonista.”36 Mindebből látható, hogy „minden szellemi mozgalom, nagyhatású reformtörekvés, egyben világnézeti harc”, és hogy ez a harc nem oldható meg csak dialógussal, vagyis értelmi érveléssel, épp azért, mert értékkérdések, melyek mögött ott a megvalósítás kötelezettségének érzése, az eszmébe vetett hit. Ennek kiegyenlítése csakis érzelmi ráhatással, szuggesztióval, imponálással, új értékélmények felébresztésével történhet. A politikai ellentéteket egyébként „a többség szavazata, vagy az erőszak, az ellenséges cselekvés oldja meg”.37 32 Vö. Noszlopi, L., A világnézetek lélektana, Budapest 1937, 295-299. 33 Vö. uo. 302-303. 34 Vö. uo. 317. 37 Vö. KORNIS, Gy., Az államférfi. A politikai lélek vizsgálata I, Budapest 1943, 93-94. 36 Vö. Noszlopi, L., A világnézetek lélektana, Budapest 1937, 302. 37 Vö. KORNIS, Gy., Az államférfi. A politikai lélek vizsgálata I, Budapest 1943, 96. 80
