Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Megfontolások az államférfiúi hivatásról - katolikus szemmel
KUMINETZ GÉZA Megfontolások az államférfiúi hivatásról - katolikus szemmel rint a modern, előrehaladott, űrbe repülő és elektromos agyat kigondoló nyugati civilizáció embereinek több mint a kétharmada érzelmileg kiegyensúlyozatlan, erkölcsileg gyerekes, vallásilag primitív. Úgy látszik, a személyi érettség hiánya még soha nem volt annyira fájó, lesújtó és időszerű probléma, mint napjainkban.”4 Bár a tudományos technológiai forradalom és a tőkés termelési mód soha nem látott jólétet és kényelmet biztosít nagy tömegek számára, mégis, korunkat igen sokrétű válság jellemzi. Jelzi ez azt, hogy az emberré válásnak fontos tényezőit hagyta és hagyja figyelmen kívül a korszellem, s az azt mintegy megtestesítő látens és látható hatalom. A mai társadalmak újabb kórtünete az önimádat és a vele járó fogyasztói-tékozló szemlélet: „A homo oeconomicus átadta helyét korunk pszichológiai alanyának. [...] Az új önimádót nem a bűn kísérti, hanem a szorongás. Nem arra törekszik, hogy saját meggyőződését ráerőszakolja másokra, hanem hogy értelmet találjon az életben. Felszabadult a múlt babonáinak uralma alól, most viszont már saját létezésének valóságosságában is kételkedik. A felszínen higgadt és toleráns, nem érdeklik a faji és etnikai tisztaságot őrző dogmák, de cserébe le kellett mondania a csoport összetartó biztonságáról, és mindenkit ellenfelének tekinthet a gyámkodó állam osztogatta kegyekért való tülekedésben. A szexuahtás terén toleráns nézeteket vall, pedig hát a felszabadulás az ősi tabuk uralma alól nem hozza meg számára a szexuális békét. Szenvedéllyel veti magát a versenybe, hogy a helyeslés és a tetszésnyilvánítás iránti igénye kielégüljön, ám bizalmatlan a versennyel szemben, mert tudat alatt féktelen pusztítási vágyat társít hozzá. [...] Magasztalja az együttműködést, a csoportmunkát, holott lelke mélyén mélységesen antiszociális érzéseket dédelget. A törvények és szabályok tiszteletét méltatja abban a titkolt meggyőződésben, hogy azok őrá nem vonatkoznak. A szerzés vágya hajtja, de csupán azért, mert étvágya határtalan; nem halmoz fel javakat és tartalékokat. [...] O azonnali kielégülést kíván és életét nyughatatlanul, örökké kielégítetlen vágyainak vonzásában éli le. Az önimádót nem érdekli a jövő, egyebek közt azért sem, mert oly kevéssé érdekli a múlt. [...] Az önimádat társadalmában eluralkodnak a nárcisztikus jegyek. A múlt kulturális lebecsülése nemcsak az uralkodó ideológiák szegényességét tükrözi, azt tehát, hogy ezek az ideológiák elvesztették kapcsolatukat a valósággal és lemondtak arról, hogy megpróbáljanak úrrá lenni rajta — hanem az önimádó belső életének szegényességét is mutatja.”5 Aki beletekint a mai társadalmi életbe, láthatja a régi ellentéteket, melyeket továbbra sem sikerült a hatalom embereinek megoldaniuk: szegények és gazdagok, szabadok és rabszolgák, első és másodrendű polgárok, kizsákmányolás és hatalommal való visszaélés, háborúig feszülő ellentétek egyes népek között, a tudományos technikai forradalom eredményei ellenére növekvő munkanélküliség, rosszabbodó egészségügyi ellátás, a viszonylagosjólét és szabadság ellenére szenvedélybetegségek, bűnözés, szervezett alvilág. Aki figyelmesen szemléli a társadalnú valóságot, azt is látja, hogy újra csak megnyirbálják az állami szuverenitást és egyre szorosabbá fűzik a gazdasági és katonai függés szálait. A vallások piaca is hangos, bár a hatalmak sulykolják a vallásszabadságjogát, mégis, a sejtetett és preferált vallás a vallástalanság, a világnézeti semlegesség, mely paradox módon hihetetlen agresszivitással támad minden korábbi vallást. Nagy vonalakban ilyen kép fogadja azt, aki belép a közéletbe, aki ott aztán előbb talán csak megélhetésből, de később esetleg hivatásszerűen akar munkálkodni. Mit kell hát tennie, kivé kell lennie annak, aki nemcsak politikus, pártvezér, hanem valódi államférfi, erre a szolgálatra elhivatott ember akar lenni? Úgy gondoljuk, hogy nemcsak külső 4 Vö. Szentmártoni, M., A személyi érettségfelé (TKK 4/2b), Róma 1978, 5. 5 Vö, Lasch, Ch., Az önimádat társadalma, Budapest 1984, 8—9. 70
