Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Megfontolások az államférfiúi hivatásról - katolikus szemmel
KUMINETZ GÉZA Megfontolások az államférfim hivatásról - katolikus szemmel' „Tudjátok, hogy a nemzetek fejedelmei uralkodnak a népeken, és a nagyok hatalmas- kodnak felettük. Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagy akar lenni köztetek, legyen a szolgátok, és aki első akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgáltok" (Mt 25—27). 1. BEVEZETÉS Székfoglalóm témaválasztásában négyes cél vezetett. Egyrészt valami mindig aktuálisat, másrészt olyan területet kerestem, ami a szakterületemhez is tartozik és fel is keltette az érdeklődésemet, végül pedig kedvet szeretnék csinálni ahhoz, hogy Kornis Gyula és Noszlopi László szellemi örökségét alaposabban tanulmányozzuk, minthogy előadásom meghatározó módon támaszkodik írásaikra. Ismert a mondás, hogy amilyen a király, olyan a népe. Viszont jaj annak a népnek, melynek olyan a királya, mint maga a nép. A vezetőnek, vagyis a hatalom birtokosának különbnek kell lennie népénél, e vonás nélkül hogyan is tudná övéit felemelni, szabaddá, gazdaggá, kultúrálttá, röviden az ember névhez méltóvá tenni. Minden nemzedéknek elemi érdeke, a felsőbb hatalmaktól kiesdeklendő kérése, hogy felnézhessen vezéreire, akikben joggal és méltán tisztelhesse a hőst.1 2 Mégis, ritkán adatnak igazi nagy államférfiúk. Bár a politikusok sokszor érvelnek a népek nagykorúságával, az emberi jogokkal, melyek az emberiség történetében új és öröké tartó virágzó korszak beköszöntét igénk, mégis, mintha valóságszerűbb lenne az a megállapítás, mely szennt „a szigorúan tudományos megfigyelések mintha nem igazolnák a világ nagykorúságát.3 Újabb adatok sze1 A PPKE HTK 2012-2013-as tanévnyitó ünnepségén 2012. október 2-án elhangzott dékáni székfoglaló előadás. 2 A népeknek igen jó érzékük van ahhoz, hogy vezetőiből kiérezze a hőst, s annak ,,teljes érdeknélküliségét és ön- zeden odaadását. Hőse csak szellemi, ideális javaknak lehet: van hérosza a vallásos hitnek, a nemzet szabadságának és katonai erejének, van hőse az erkölcsi bátorságnak, a tudománynak és művészetnek, de sohasem lehet az anyagi javaknak. [...] Mivel az államférfi a res publicat szolgálja s étoszának főjegye az önzetlenség, sohasem kap- csolhalja össze a politikát és az üzletet. Sőt éppen neki egyik fő feladata küzdeni a magánérdek és a korrupció ellen, különösen ma, amikor a parlamenti rendszerrel mintegy együtt jár, hogy a képviselő a választók külön érdekeinek ügynöke. Az államférfi nem gazdagodhat: vagyonát, hivatali állásának tekintélyét felhasználva, nem gyarapíthatja. Törekedhet hatalomra eszménye érdekében, de vagyonra nem. A történelem egy sereg példát mutat arra, hogy a nép köztudata az államférfinak megbocsátja hatalomvágyát, erőszakoskodását, kegyetlenségét, politikai pálfordulásait, elveihez való hűtlenségét, de sohasem bocsátja meg a politika alapján való vagyonszerzését”. Vö. Kornis, Gy., Az államférfi. A politikai lélek vizsgálata I, Budapest 1943, 190—191. 3 Valamint az ún. emberi jogok mind természetesebb érvényesítését. 69
