Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Kocsis Imre: A Kolosszeieknek írt levél Krisztus-himnusza - Kol 1,15-20
KOCSIS IMRE A Kolosszeieknek írt levél Krisztus-himnusza - Kol 1,15-20 rezni csakis az istentiszteleten lehet, amely egész különleges módon teszi megtapasztal- hatóvá Krisztus uralmát. Éppen a Krisztus uralma alatt létrejövő s az egyházban valóságossá váló új élet az, amelyre a világ rendeltetett.”43 2. 2. Krisztus közvetítő szerepe a kiengesztelésben (18b-20. versek) „Aki a kezdet, elsősziilött a halottak közül, hogy mindenben ő legyen az első” A második strófa első kijelentése: „aki a kezdet (άρχή)”. Szó volt már róla, hogy Alexandriai Philón egyik írásában az εΐκών és az άρχή együtt szerepelnek a Bölcsesség megnevezéseként.44 A Péld 8,22-ben pedig ezt olvassuk (szintén a megszemélyesített Bölcsességre vonatkozólag): „Az Úr szerzett engem útjai elején, kezdetben, mielőtt bármit is alkotott. ” Persze nem feledhetjük, hogy a második strófában már nem a teremtés, hanem a megváltás a lőtéma. Ez a megváltás azonban úgy tekinthető, mint új teremtés. A „kezdet" kiegészítéseként, illetve kifejtéseként az „elsőszülött a halottak közül” kifejezés szerepel. Egyértelműen a feltámadt Knsztusról van itt szó: Krisztusról, akinek feltámadása egy folyamat kiindulópontját jelöli. Krisztus mint elsőként feltámadott a halottak végidőbeli feltámadását jelzi előre, és garantálja. Hasonló megfogalmazások gyakorta előfordulnak az Újszövetségben: „első a halottak feltámadásában” (ApCsel 26,23); „elszenderültek zsengéje” (lKor 15,20); „elsőszülött a sok testvér között” (Róm 8,29). A legközelebbi párhuzam a Jel 1,5-ben olvasható: „a halottak elsőszülöttje”. Mindazonáltal érdemes egy apró eltérésre felfigyelni. A Kolosszeí-levél himnuszában „a halottak közül” (πρωτότοκος έκ των νεκρών) megfogalmazás szerepel, ami által a halottak világától való elkülönülés nyer hangsúlyt. így még nyomatékosabbá válik, hogy Krisztus nemcsak első a feltámadottak között, hanem az ő feltámadása - mint a halál feletti győzelem — a voltaképpeni alapja és indítóoka az egyetemes feltámadásnak. „Miként Krisztus Isten «képmásaként» «minden teremtmény elsőszülöttje», mert benne, általa és őrá irányultan teremtetett minden, úgy ő elsőszülött a halottak közül, mert benne, általa és őrá irányultan fog bekövetkezni a halálból életre támasztó új teremtés.”45 A 18. vers utolsó kijelentése — „hogy mindenben ő legyen az első ” - tudatosítja, hogy Jézus Krisztus feltámadása nemcsak az egyetemes feltámadás szempontjából jelentős, hanem Knsztusnak a világ feletti pozícióját illetően is. A feltámadt Knsztus nemcsak időbeli viszonylatban „első” (πρωτεύων), hanem a világ feletti uralomban is. Ismét utalhatunk a Jel 1,5-re, ahol a „halottak elsőszülöttje” kifejezés után ez áll: „a föld királyainak fejedelme”. Ez a megnevezés is a feltámadt Knsztus egyetemes fennhatóságát tudatosítja. Ezt a fennhatóságot igen magasztos formában hirdeti a Filippi-levében levő, szintén őskeresztény hagyományból származó himnusz befejező része: „Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv vallja, hogy »Jézus Krisztus az Úr!« az Atyaisten dicsőségére” (Fii 2,9—11).46 43 Luz, U., Kolosser, 205. 44 Legum allegoriarum, 1,43. Egy másik iratban az άρχή a Logosz megnevezéseként szerepel: De confusione linguarum, 146. 45 Schweizer, E., Kolosser, 64. 46 A Fii 2,6-11 magyarázatához a kommentárokon kívül vő. KOCSIS, I., A Filippíektiek írt levél Krisztus-himnusza (lásd a 6. lábjegyzetet). 52
