Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Kocsis Imre: A Kolosszeieknek írt levél Krisztus-himnusza - Kol 1,15-20
A Kolosszeieknek írt levél Krisztus-himnusza -Kol 1,15-20 KOCSIS IMRE „Mert úgy tetszett (Istennek), hogy az egész teljesség benne lakjon” A 19. verssel kapcsolatban több kérdés is felmerül. Ki a mondat alanya: a πλήρωμα (plé- roma = teljesség) — ez az első benyomásunk - vagy pedig (bennfoglaltan) Isten? S egyáltalán mit kell a pléróma főnéven érteni, amely — más újszövetségi szövegektől eltérően — utólagos kiegészítés nélkül áll?47 Vannak, akik a szót kozmológiai értelemben veszik. P. Benoit szerint a pléróma nem más, mint „a lét teljessége, az isteni világ és az emberi világ”.48 Ez esetben persze a mondat alanyának egyértelműen Istent kell tekinteni: „Úgy tetszett (Istennek), hogy az egész teljesség benne lakjon”. A másik értelmezési irány szennt a pléróma az „isteni teljességet” jelenti, vagy legalábbis — ajn 1,16-hoz hasonlóan - az isteni kegyelem teljességét.49 50 Ezen értelmezés képviselői többnyire magát a plérómát tekintik alanynak: „Úgy tetszett az egész teljességnek, hogy benne lakjon”. A magunk részéről úgy véljük, hogy a mondat alanyára vonatkozó kérdésben nehéz egyértelműen állást foglalni (erre a pontra még visszatérünk). A pléróma jelentését illetően viszont az a meglátásunk, hogy a második javaslat mögé több érv sorakoztatható fel. A Kolosszei levél szerzője a 2,9-ben kifejezetten az „istenség teljességéről” ír: „Mert őbenne lakik az istenség egész teljessége testi formában. ” Az ószövetségi és a zsidó hagyomány is ebbe az irányba mutat. Jerenúás könyvében azt olvassuk, hogy Isten betölti „az eget és a földet” (Jer 23,24). Egyéb helyeken hasonló kijelentések találhatók Isten dicsőségéről (íz 6,3; Sir 42,16) és Isten Leikéről (Bölcs 1,7). Alexandriai Philón is kijelenti többek között, hogy Isten „betölti magával a mindenséget”.3" A Logoszról pedig azt írja, hogy „Istennel telített”.51 A „tetszeni” (εύδοκέω) és „lakni” (κατοΐκέω) igéknek is van ószövetségi háttere. Főképp a Zsolt 67,17 (LXX) mondatára szokás utalni: „Mit nézitek irigyen, ti sok ormú hegyek, a hegyet, amelyen tetszett Istennek lakozni (őεύδόκηοεν ό θεός κάτοικει ν έν αντφ)? ” Megemlíthető még a Péld 8,12—14 is, amelyben kifejezésre jut: a Bölcsességben „laknak” (illetve vele együtt laknak) azok az isteni javak, amelyeket az emberek számára közvetítenie kell. Újabb kérdés, hogy milyen időponthoz köthető az isteni plérómának lakásvétele Krisztusban. Mivel a 18b versben Krisztus feltámadására irányul a figyelem, többen úgy látják, hogy a 19—20. versekben is csak a feltámadt Krisztusról lehet szó. Ez esetben azokra a „kegyelnn erőkre” lehet gondolni, „amelyek lehetővé teszik az életet a halálból”.52 Mindazonáltal megfontolandó: elgondolható-e, hogy egy kizárólag Krisztusra irányuló himnuszban az ő földi léte és tevékenysége teljesen figyelmen kívül marad? A 18. versben a halálra való utalás azt is jelzi, hogy a feltámadás szorosan összefügg a földi élettel. így egyáltalán nem kizárt annak lehetősége, hogy a „teljesség” bennlakását Jézus egész életművére vonatkoztassuk, s a bentlakás kezdetét a megtestesüléshez kössük.53 47 A főnév bibliai használatához vő. Delling, G., art. πλήρωμα, in ThWNTVl (1959), 297-304; Ernst, J., Pleroma und Pleroma Christi, Friedrich Pustet, Regensburg 1970; HÜBNER, H., art. πλήρωμα, in EVVN7 III (1983), 262-263. 48 Benoit, P., L’hymne christologique, 256. Szintén a kozmológiai értelmezést képviseli Kehl, Ν., Christushymnus, 119; Ernst, J., Pleroma, 93; UŐ., Kolosser, 171. 49 Vő. többek között Lohse, E., Kolosser, 98; Schweizer, E., Kolosser, 67; Cserháti, S., Kolossébeliekhez, 68; Gnilka, J., Kolosserbrief, 73; Aletti, J.-N., Colossiens 1,15-20, 81; O’Brian, P. T., Colossians, 51; Luz, U., Kolosser, 204; Stettler, Ch., Kolosserhymnus, 263k. 50 De posteritate Caini 30. 51 De somniis I 75. 52 Schweizer, E., Kolosser, 67. Vö. még Gnilka, J., Kolosserbrief, 73. 53 Ugyanígy vélekedik Luz, U., Kolosser, 204; Stettler, Ch., Der Kolosserhymnus, 263k. 53
