Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Kocsis Imre: A Kolosszeieknek írt levél Krisztus-himnusza - Kol 1,15-20
A Kolosszeieknek írt levél Krisztus-himnusza - Kol 1,15-20 KOCSIS IMRE „Minden őáltala és őrá irányultan teremtetett” A 16. vers végén az aoristos formát (έκτίσθη) a perfectum váltja fel: εκτίσταΐ. Ezáltal nemcsak a múltbeli cselekvés — a teremtés aktusa —, hanem annak folyamatos hatása is kifejezésre jut. Krisztussal kapcsolatban az „őáltala” (5f αύτοΰ) és „őrá irányultan” (εις αύτόν) formulák jelentősek. Krisztus a teremtés közvetítője s egyben célja is. Az „őrá irányultan” (megszokottabb fordításban: „őérte”37) formula nyilván eszkatológikus vonatkozású: a minden teremtményt érintő beteljesedésre utal, amely elválaszthatatlan Krisztus személyétől. „És őelőbb van mindennél, és minden benne áll fenn” A köztes strófa (17-18a. versek) három sorból áll. Az első és a harmadik az „ő” (αύτός) személyes névmással kezdődik, és keretként veszi körül a második sort, amelyben a „benne” (έν αύτω) formula található. Az a kijelentés, hogy Krisztus „minden előtt van”, vagyis „előbb van mindennél”, időbeli és minőségi elsőbbséget egyaránt magában foglal. Bár alapvetően a preegzisztens Krisztusról van szó, a jelen idejű ige (έσχίν) mégis azt mutatja, hogy ez az elsőség folyamatos: a megdicsőült Úrra éppúgy érvényes. Érdemes megjegyezni, hogy a bölcsességi irodalomban a megszemélyesített Bölcsesség az, amely „mindennél előbb” van (Sir 1,4; 24,9). A „minden benne áll fenn” kitétel azt tudatosítja, hogy Krisztus nemcsak a teremtés közvetítője, hanem a teremtett valóságok fenntartója is. A Bölcsesség könyve (1,7) szerint hasonló funkciót tölt be Isten Lelke. Alexandriai Philón a Logoszt tekinti a teremtett világ egységesítő kötelékének.38 „És őa feje a testnek, (az egyháznak)” A görög-hellemsta iratokban a világ egységének, illetve egységesítő pnncípiumának összefüggésében gyakran használatos a „test” szó. A világ nem más, mint egy nagy „test”, amelyet a világiélek hat át.39 A sztoikus szemléletben a világtest voltaképp maga az istenség, amelynek az emberek „részesei és tagjai”.40 Orphikus szövegekben Zeusz úgy jelenik meg, mint „feje” a mindent magában foglaló testnek.41 Alexandriai Philón nyilván a Logoszt nevezi a teremtett világgal azonos „test” fejének.42 Ezt a vallástörténeti hátteret alapul véve valószínűsíthetjük, hogy a Kolosszei-levél Krisztus-himnuszának eredeti változatában is a „test” (σώμα) a világmindenséget jelentette. A Kolosszei-levél szerzője azonban újraértelmezte a kijelentést, amikor a „test” szót az egyházra vonatkoztatta. Bizonyára nem pusztán a sztoikus-panteista szemlélettől való elhatárolódás vezette, hanem az a tudat, hogy szoros értelemben a test-fő kapcsolat csak az egyházban valósul meg. Az egyház az a hely, ahol Krisztusnak a világ feletti uralmát fenntartás nélkül elfogadják. Sőt egyedül az egyházban válik ez a világot fenntartó uralom konkrétan „foghatóvá”. „Hogy minden Krisztusban áll fenn, arról tapasztalatot sze37 A hivatalos fordítások az είς αύτόν formulát általában így adják vissza: „érte” vagy „őérte”. Annak érdekében, hogy a formula által kifejezett cél jobban kidomborodjék, mi az „őrá irányultan” szófordulatot használjuk. Hasonlóképpen fordít CSERHÁTI, S., Kolossébeliekhez, 67. 38 Defuga et inventione 112. 39 Vő. Platón, Ttmaiosz 30b.31b.32c. 40 Seneca, Epistula 92,30. 41 Orphikus töredék 168 42 Quaestiones in Exodum 2,117; De somniis I 128. A σώμα szó kozmológiai használatáról bővebb tájékoztatást nyújt Schweizer, E., art. σώμα, in ThWNT VII (1964), 1025-1042. 1046-1054; Kehl, N., Christushymnus, 93-98. 51
