Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Hargittay Emil: A magyar nyelv megújítása mint az evangelizáció eszköze Pázmány korában
A magyar nyelv megújítása mint az evangelizáció eszköze Pázmány korában HARGITTAY EMIL szöveget, azaz ritkán egészíti ki, viszont annál pontosabban fordít. A képes beszéd Kem- pis latinjából kerül át Pázmány szövegébe, s az esetek túlnyomó részében emögött a Biblia metaforikus beszédének átvétele figyelhető meg. Már maga Kempis is a Biblia nyelvén ír: csaknem 4000 azonosítható bibliai idézete azt jelenti, hogy műve nagyobb része közvetlenül visszavezethető bibliai szövegrészekre. A további kutatás tárgya kellene, hogy legyen Pázmány más műveinek felülvizsgálata a képes beszéd eredetét illetően. Korábban Pázmány „tősgyökeres” magyar kifejezéseiről szólás- és közmondáshasználatáról beszéltek, a „nyers, igaz magyarságnak képviselőjé”-ről és lehet, hogy az ilyen irányú megfigyeléseket majd felül kellene vizsgálni, épp a Kempis-fordítás tanulságainak alapján.37 38 Az evangelizáció jelentős szövegei a katolikus és a protestáns nyelvhasználatban egymást erősítve működtek közre a továbbhagyományozásban. A latin nyelv iskolájában felnőtt magyar nyelvről már a középkori fordítások vonatkozásában megállapította Tárnái Andor, hogy alapvetően kétféle fordítás létezett: a nyílt és a zárt szerkezet. A nyílt szerkezetű fordítások más-más magyarítást eredményeztek. A liturgiában szereplő szövegek azonban mindig ugyanúgy hangozhattak csak el, vagy mindig változatlan formában írták le őket. Erre példa lehet a Halotti beszéd sermo része (nyílt szerkezetű szöveg) és az azt követő könyörgés-rész (zárt szerkezetű szöveg). Ha a Miatyánk fennmaradt szövegei közül három jelentős és kanonizáló erejű szövegváltozatot tekintünk, akkor ez (a liturgikus szövegek zárt szerkezete) szép példáját mutatja a változatlan továbbhagyományozódás- nak. Figyeljük meg a Miatyánk szövegét az első bibliafordításban, a Müncheni kódexben (dátuma 1466, de a benne található szövegek a 15. század első feléből valók), ugyanez a Pázmány Imádságos könyv ben (első kiadásban megjelent Grazban 1606-ban, negyedik kiadásban Pozsonyban, 1631-ben) és a református Szenei Molnár Albert Imádságos könyvecskéjében (megjelent Heidelbergben 1621-ben). Szenei Molnár fiatalon már segédkezett Károli Gáspár bibliakiadásában, s később többször is megjelentette a vizsolyi bibliát. Az alábbi párhuzamos szövegközlésből látható lesz, hogy a mintegy hatszáz éves fordítást lényegében változatlan alakban imádkozzuk ma is. Az idézés sorrendje mindig: 1. Müncheni kódex, 2. Pázmány Imádságos könyv, 3. Szenei Molnár Albert hnádságos könyvecske,3S 37 Újabban Rajsli Ilona fölvetette az eredeztethetőség kérdését, amikor Pázmány műveiből vett szólás- és közmondásgyűjteményében külön jelzéssel értékelt egyeseket: „Feltételezhetően latinból átvett sajátosan Pázmány- frazéma” (Rajsli I., Szólások és közmondások Pázmány Péter nyelvhasználatában, Trend Kiadó, Óbecse, 2009, 44). A bizonytalanságot növeli, hogy részben olyan szövegkiadásokból dolgozott, melyek egyszerűen elhagyják a latin változatokat (előzményeket), és az eredetiben még közölt margináliákat. Ezért aztán ott, ahol nyilvánvaló a latin előzmény, adott esetben a Kempisből és a Bibliából való származtatás, nem tünteti föl az eredetre vonatkozó jelzést. Ilyen pl. a már idézett szólás: „Tűz próbálja meg a vasat: az igaz embert pedig kisírtet. (Rajsli, i. m., 143). 38 Az idézett szövegek kiadásai: Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez. Középkor (1000—1530), szerk. Madas E., Tankönyvkiadó, Bp., 1992, 331. [Müncheni kódex]; Pázmány P., Imádságos könyv (1631), kiad. SZ. BajáKI R. - Hargittay E., Universitas Kiadó, Bp., 2001 (Pázmány Péter Művei, 3), [Kritikai szövegkiadás.], 43-55.; Szenci Molnár A., Imádságos könyveczke, Heidelberg, 1621. Hasonmás kiadás P. VÁSÁRHELYI J. tanulmányával. Balassi Kiadó, MTA ITI, OSZK, Bp., 2002 (Bibliotheca Hunganca Antiqua, 35), 48. 39
