Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - DOKUMENTUM - Az elvált és újra házasodottak áldozásáról - Római dokumentum
DOKUMENTUM Az elvált és újra házasodottak áldozásáról - Római dokumentum sabb, hogy nagy szeretettel megtegyünk mindent, ami megtehető, annak érdekében, hogy erősödjön Krisztus és az egyház iránti szeretete azoknak, akik rendezetlen házassági helyzetben élnek. Csak ez teszi lehetővé, hogy egészen elfogadják, mit jelent a keresztény házasság, és rendezetlen helyzetük ellenére is megmaradjanak a hitben. A lelkipásztori tevékenységben mindent meg kell tenni azért, hogy ezt ne hátrányos megkülönböztetésként éljék meg, hanem mint Krisztus akaratához való feltétlen hűséget, aki a felbonthatatlan házasságot mint a Teremtő új és helyreállított ajándékát adta nekünk (no. 10). 2007. február 22-én a Sacramentum caritatis című, a püspöki szinódus után kiadott apostoli buzdításában XVI. Benedek összefoglalja a püspöki szinódus munkáját az euka- risztiáról. A 29. cikkelyben kifejti, hogy az elváltak és újraházasodottak kérdése „fájdalmas és bonyolult pasztorális probléma”. Megerősíti „az egyház gyakorlatát, hogy a Szentírás alapján (Mk 10, 1-12) nem lehet az elváltakat és újraházasodottakat a szentségekhez engedni’'. Ugyanakkor sürgeti a lelkipásztorokat, hogy „sajátos gondoskodással” forduljanak az érintettek felé, hogy amennyire lehet, élni tudják a keresztény életet, vegyenek részt a szentmisén, anélkül is, hogy szentáldozáshoz járulhatnának, hallgassák Isten Igéjét, vegyenek részt szentségimá- dáson, legyen módjuk becsületes beszélgetésre a lelkipásztorral, vagy lelki vezetővel, vegyenek részt a közösség életében, éljenek karitatív módon, gyakorolják a bűnbánatot, és szenteljék magukat gyermekeik nevelésének. Amennyiben kétség merül fel tönkrement házasságuk érvényessége felől, a kompetens egyházi bíróságnak azt gondosan meg kell vizsgálnia. A mai mentalitás szembeszáll a házasság keresztény értelmezésével, a felbont- hatatlanságot és a gyermekáldás elfogadását illetőleg is. S éppen, mert sok keresztényt befolyásol ez a gondolkodás, lehetséges, hogy több az érvénytelen házasság, mint korábban, mert hiányzik a vágy, hogy házasságukat a katolikus tanítás értelmében kössék meg, és mert igen kevéssé gyökereztek bele a hitbe. Ezért a házasság érvényességének a megállapítása igen fontos lehet, segíthet a problémáik megoldásában. Amennyiben a házasság érvénytelenségét nem lehet megállapítani, csak akkor lehet feloldozni őket, és akkor járulhatnak szentáldozáshoz, ha az egyház elfogadott gyakorlata szerint a pár barátként, testvérként él együtt. A törvénytelen kapcsolatok megáldását el kell kerülni, különben zavar támad a hívek között, a házasság értékével kapcsolatban. Egy olyan kapcsolatnak az áldása (bene-dictio: jónak mondás) mely ellentétben áll Isten akaratában, önmagával ellentmondó. 2012. június 3-án Milánóban XVI. Benedek pápa a Családok VII. Világkongresz- szusán ismét beszélt erről a nehéz problémáról. „Szeretnék most azokhoz a hívekhez fordulni, akik bár elfogadják a családról szóló katolikus tanítást, mégis fájdalmas kudarcot és válást tapasztaltak meg. Akarom, hogy tudjátok, a pápa és az egyház mellettetek áll a küzdelemben. Maradjatok egységben a közösségeitekkel, komolyan remélem, hogy egyházmegyétek megfelelő kezdeményezésekkel fog segíteni benneteket.” A legutóbbi püspöki szinódus, melynek témája Az új evangelizáció célja a hit átadása, (2012. október 7—12.) ismét foglalkozott azokkal a hívekkel, akiknek házastársi kapcsolata kudarcba fulladt (nem a szentségi házasság, mely szentség maradt), és a házasság szentsége nélküli új kapcsolatba léptek. A szinódusi atyák záró üzenete hozzájuk ez volt: „Mindegyiketeknek azt mondjuk, hogy Isten szeretete senkit sem vet el, s az egyház olyan ház, mely nyitva áll mindenki számára, akkor is a tagjai tehát az egyháznak, ha nem nyerhetik el a szentségi /eloldozást, és nem járulhatnak az eukarisztiához. Katolikus közösségeink fogadják jó szívvel mindazokat, akik ilyen helyzetben élnek, segítsék őket a megtérés és a kiengesztelődés útján.” 224
