Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - DOKUMENTUM - Az elvált és újra házasodottak áldozásáról - Római dokumentum
Az elvált és újra házasodottak áldozásáról - Római dokumentum DOKUMENTUM és mélyebb módon érezhetjük meg, hogy a házasság Istennek az emberek iránti örök szeretetének és az egyház iránti visszavonhatatlan hűségének képmása. A házasságot csak a Krisztus-misztérium összefüggésében lehet szentségként megérteni és megélni. Amennyiben szekularizálják a házasságot, vagy puszta természeti valósággá egyszerűsítik, akkor sérül a szentségi jellege. A szentségi házasság a kegyelem rendjéhez tartozik, hiszen belekapcsolódik abba a konkrét szeretetközösségbe, mely Krisztus és egyháza között áll tönn. A keresztények arra kaptak meghívást, hogy házasságukat Isten eljövendő Országának eszkatologikus távlataiban éljék megjézus Krisztusban, a Megtestesült Igében. A Tanítóhivatal tanúságtétele ma A Familiaris consortio apostoli buzdítás, melyet 1981. november 22-én adott ki II. János Pál pápa A keresztény családok a mai világban témájú püspöki szinódus összefoglalásaként, s mely azóta is alapvetően fontos, határozottan megerősíti az egyház dogmatikai tanítását a házasságról. Ugyanakkor megmutatja az egyház pasztorális aggodalmát a második polgári házasságot kötők felé, akiknek érvényes az egyházi házassága. A pápa nagy megértést és figyelmet szentel nekik. A 84. cikkely azokról, akik elváltak, majd újraházasodtak, a következőket mondja: 1. A lelkipásztorok az igazság szereteténél fogva kötelesek a helyzetet gondosan megvizsgálni (megkülönböztetést gyakorolni). Nem lehet minden esetben és mindenkivel azonos módon eljárni. 2. A lelkipásztorok és a plébániai közösségek kötelessége, hogy figyelmes szeretettel álljanak azok mellé, akik ilyen helyzetbe kerültek. Hiszen ők az egyházhoz tartoznak, gondot kell rájuk viselni a lelkek gondozásában, részt kell, hogy vegyenek az egyház életében. 3. S mégsem bocsáthatóak az oltáriszentség vételéhez. Ennek kétféle indokát adja: a) „Állapotuk és élethelyzetük objektív módon ellentmond annak a szeretetegységnek, mely Krisztus és az egyház között fenn áll, s melyet az eukarisz- tia jelez és létrehoz.” b) „Amennyiben ezek az emberek vehetnék az eukarisztiát, a hívők tévedésbe esnének, és zavarba jönnének az egyház tanítása felől, hogy a házasság felbonthatatlan. A szentségi gyónás által való kiengesztelődés, mely lehetőséget nyit az eukarisztia vételére, csak abban az esetben szolgáltatható ki, ha megvan a bánat a történtek felett, és a készség, hogy az illető új irányt szab életének, úgy, hogy az ne legyen ellentétben a házasság felbonthatatlanságával.” Ez tehát konkrétan azt jelenti, hogy amennyiben súlyos ok, például a gyermekek felnevelése miatt az új kötelék nem oldható fel, a két partnernek a teljes megtartóztatásra kell magukat köteleznie. 4. A lelkipásztoroknak kifejezetten tilos, hogy bármilyen szentségi-teológiai okból, hacsak törvényes kényszer nincs, bármilyen liturgikus jellegű szertartást nyújtsanak elváltaknak, akik polgánlag újra házasodtak, amíg első, szentségi házasságuk fennáll. A Hittam Kongregáció 1994. szeptember 14-i, az elvált és újraházasodott híveknek a szentáldozásáról való állásfoglalása kifejti, hogy az egyház gyakorlatát ebben a kérdésben nem lehet a különböző helyzetek miatt megváltoztatni (no. 5). Azt is világosan kimondja, hogy az érintett hívő nem áldozhat saját lelkiismeretére hivatkozva. „Abban az esetben, ha ezt lehetségesnek tartják, a lelkipásztornak és a gyóntatónak, súlyos kötelessége figyelmeztetni őket, hogy az ilyen lelkiismereti cselekedet nyíltan ellene mond az egyház tanításának (No. 6.) Amennyiben kétség merül fel egy tönkrement házasság érvényességével kapcsolatban, azt az illetékes egyházi bíróságnál ki kell vizsgálni. (Vö. no. 9.) A legfonto223
