Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - DOKUMENTUM - Az elvált és újra házasodottak áldozásáról - Római dokumentum
DOKUMENTUM Az elvált és újra házasodottak áldozásáról - Római dokumentum házasságuk érvénytelen volt, akkor lehetőségük van arra, hogy az illetékes egyházmegyei bíróságon ezt megvizsgálják. Az érvénytelenség kimondása esetén szentségi házasságot köthetnek, amely lehetővé teszi szentáldozáshoz való j árulásukat. Ha ez az út nem járható, tudatában kell lenniük annak, hogy továbbra is az Egyház tagjai maradnak. Vegyenek részt a szentmisén, kapcsolódjanak be a plébánia életébe, a szolgáló szeretet gyakorlásába. Éljék a hitet, a remény és szeretet erényeit, imádkozzanak, és fejezzék ki a bűnbánatukat. „A szentségek vételén kívül, más út is van Isten felé” - iga a dokumentum. A levél utakat jelez a lelkipásztorkodás számára is. Megerősíti a korábbi egyházi megnyilatkozások tanítását, amely szerint a lelkipásztorok, „az igazság szereteténél fogva kötelesek az egyes helyzetet gondosan megvizsgálni”. A plébániai közösségeknek pedig figyelmes szeretettel kell az elváltak felé fordulniuk. Végül a levél reményét fejezi ki arra vonatkozóan, hogy az igazság és a szeretet új utakat és eljárási módokat fedezhet fel számukra. AZ ELVÁLT ÉS ÚJRA HÁZASODOTTAK ÁLDOZÁSÁRÓL - RÓMAI DOKUMENTUM Ezt a cikket a Vatikáni Rádión keresztül adta át Gerhard Ludwig Müller a L’Osservatore Romanonak azokról (2013. október 22.), akik elváltak és új polgári házasságot kötöttek. Az írás a házasság felbonthatatlanságáról, valamint a vitáról, mely az új polgári házasságot kötöttekről és a szentségek vételéről szól.1 A kegyelem erejének tanúsága Nem új azoknak a híveknek a problémája, akik válás után új polgári házasságot kötöttek. Az egyház mindig nagyon komolyan vette ezt a kérdést, és mindig szeme előtt tartotta, hogy segítségére legyen azoknak, akik ilyen helyzetbe kerültek. A házasság szentség, mely igen mélyen érinti az embert személyiségében, szociális és történelmi körülményeiben. Az ősi, keresztény hagyományokkal rendelkező országokban igen figyelemreméltó pasztorális problémává vált ez a kérdés. Manapság még a hívők is komolyan csodálkoznak azon, vajon bizonyos feltételekkel nem engedhetné-e az egyház az újraházasodott elváltakat szentségekhez járulni. Vajon tartósan meg van kötve az egyház keze ebben a kérdésben? Vajon a teológusok minden lehetőséget és minden következményt megfontoltak? Ezt a kérdést a házasságról szóló katolikus tanítás fényében kell vizsgálni, hogy annak mindenben megfeleljen. A felelős pasztorális tervezést megelőzi az a teológia, mely „értelmével és akaratával teljesen meghódol a kinyilatkoztató Isten előtt és önként elfogadja a kapott kinyilatkoztatást”. Azért, hogy érthető legyen számunkra az egyház hiteles tanítása, Isten Igéjéből kell kiindulnunk, amint azt a Szentírás tartalmazza, és azt az egyház hagyománya kifejtette és a Tanítóhivatal kötelező módon értelmezte (DV 5). 1 Gerhard Ludwig Müller, a Hittani Kongregáció prefektusa az elvált és újra házasodottak áldozásáról, http://de.radiovaticana.va/news/2013/10/22/erzbischof_m%C3%BCller_zur_seelsorge_f%C3%BCr_wieder- verheiratete_geschiedene_-/ted-739577. 220
