Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - DOKUMENTUM - Az elvált és újra házasodottak áldozásáról - Római dokumentum
AZ ELVÁLT ÉS ÚJRA HÁZASODOTTAK ÁLDOZÁSÁRÓL Római dokumentum BERAN FERENC: BEVEZETÉS A HITTANI KONGREGÁCIÓ LEVELÉHEZ A Katolikus Egyház Tanítóhivatala mindig feladatának tartotta, hogy dogmatikai és erkölcsi kérésekben biztos utat mutasson a hívek számára. Ez történt akkor is, amikor Gerhard Ludwig Müller, a Hittam Kongregáció prefektusa 2013. október 24-én cikket írt a L’Osservatore Romano-bán az elváltak és újra házasodottak áldozásáról 2014-ben esedékes, a család kérdésével foglalkozó rendkívüli püspöki szinódust megelőzően. A levél megírását az tette indokolttá, hogy az utóbbi évtizedekben, elsősorban a kor szellemének következtében sok keresztény házasság is tönkrement, a felek különváltak, polgárilag újraházasodtak, de igényük van arra, hogy továbbra is az Úr asztalához járulva, szentáldozásban részesüljenek. Külföldön vannak helyek, ahol ez felfogás gyakorlattá vált, mert a hívek — kellő teológiai ismeretek, és tájékoztatás híján - úgy gondolják, hogy az Egyház számára ez elfogadott. Olyan hivatalos állásfoglalásra volt tehát szükség, amely ebben a kérdésben megerősíti az Egyház tanítását, ugyanakkor utakat mutat a felmerülő kérdésekre is. A levél első része Jézus tanítására hivatkozva megerősíti a házasság felbonthatatlan- ságára vonatkozó hagyományos felfogást: „.. .amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza” (Mt 19,4-9). Ezután pedig Szent Pál apostol tanítására utalva a felbonthatatlanságot, az Egyház szempontjából értelmezi. Az apostol szerint Jézus Krisztus áldozatával megszentelte az Egyházat, ezért az Egyházban megkereszteltek házassága szentség. „Nagy titok ez (a házasság) én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom” (Ef 5,31-32). A teológia rámutatott arra, hogy a keresztény házaspárok elválaszthatatlan kapcsolata jele annak a szeretetnek, amely Krisztus és az Egyház között áll fenn, amelyet az Eukansztia is kifejez. A házasság, mivel Krisztus Misztikus Testébe, az Egyházba kapcsol, természetfeletti valóság. Ennek a tanításnak az ismeretében a levél felhívja a figyelmet arra, hogy az Egyház nem engedhet annak a külső hatásnak, amely a házasságot annak a természetfeletti valóságától megfosztva kívánja értelmezni. A felbonthatatlan keresztény házasság a mai világban prófétai jel, amely kifejezi: Isten kegyelme védi, megerősíti a szentségi kapcsolatokat, hogy az élet megpróbáltatásainak jobban ellen tudjanak állni, és gyakorolni tudják az áldozatos szeretetet. A tapasztalat is azt igazolja, hogy bár az emberi kapcsolatokat sok kísértés éri, mégis minden ember hűségre és szeretetre vágyik. Mi a teendő azokban az esetben, amikor egy házasság tönkrement, és a felek, új kapcsolatban élnek, amelyből gyermekek születtek? — teszik fel sokan a kérdést. Erre vonatkozóan több lehetőség is nyílik. Ha a hívek meg vannak győződve arról, hogy egyházi 219
