Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Lacan, Marc-François: A hit antropológiai struktúrája
MARC-FRANCOIS LACAN A hit antropológiai struktúrája Miképpen kötődik egymáshoz a hit [erőire] és a növekedés [croítre] az emberben, az emberi személyben? Hogy világosan lássuk ezt a kapcsolatot, meg kell vizsgálnunk, mi az, ami az embert személlyé teszi. Most, amikor kutatásom eredményét önök elé tárom, beszélnem kell arról a felismerésről, amely e filozófiai kutatás mélyén rejtőzik. Miként tudják, Bergson egy 1911-es szövegében, eredetileg egy bolognai előadásában, beszélt a „filozófiai intuíció”-ról. Amikor egy filozófust tanulmányozunk - mondja Bergson -, felfedezzük, hogy létezik egy egyszerű felismerés mondandójának mélyén, egy konkrét meglátás, amely alapjául szolgál annak, amit egész életében ki akart fejezni. így, amikor Aquinói Tamás intuícióját meg akarjuk nevezni, a lét bölcseletéről beszélünk. Bergson számára pedig a tartam [durée] volt alapvető fontosságú. 1. A KAPCSOLAT Az én kutatómunkámban is van egy felismerés, amely ilyen alapvető szerepet játszott. Ez nem egyfajta alapkő, amelyre új rendszert, egy más rendszerektől, régiektől vagy újaktól eltérőt fel lehetne építeni. Szerintem ez olyan fehsmerés, amely - épp ellenkezőleg - megszabadít minden rendszertől, amely azt célozza meg, hogy a valóságot egy bizonyos tudást képező definációhálóba zárja. E felismerés lényege, hogy a szellem nem azért kívánja megismerni a valóságot, hogy rendelkezhessen vele, hanem igyekszik folyamatosan nyitott maradni a valóságra, amellyel kapcsolatban áll. A kapcsolat: ez a szó, melyet az előbb kimondtam, ez az, ami számomra a valóságot meghatározza, a valóságot, annak elsődleges struktúrájában. Kutatásunkhoz tehát a kapcsolat filozófiájára van szükségünk, mely képes állandóan nyitottan tartani minket a valóságra és a valóság változásának mindig új vonásaira. Meg kell elégednem azzal, hogy megfogalmazom ezt a felismerést anélkül, hogy igazolnám: a kapcsolat az, ami a valóságban legalapvetőbb. Minden valós létezés mélyén, minden dolog, minden alanyi lét mélyén egy meghatározó kapcsolat (vagy kapcsolati háló) húzódik. Ez a fehsmerés nem áll ellentétben a létbölcselettel, hanem megadja annak alapját, mégpedig azáltal, hogy mélyebbre hatol, nyitottabb ugyanis a valóság mélységére. Hasznosnak gondolom bemutatni ezt a felismerést — gondolkodjanak csak rajta és kritizálják —, mert nem idegen vizsgált témánktól, hanem bevezetésként szolgál hozzá. Másfelől az, amit mondok a hit aktusáról, remélem, segít majd bemutatni a termékenységét ennek az intuíciónak, mely a valóság szívében felfedezi a kapcsolatot. Elidőzöm még egy kissé ennél a bevezetőnél, hogy megmutassam: a kapcsolat filozófiája felülmúlja a létbölcselet azon formáját, amelyet Aquinói Tamás a görög gondolkodás, különösképpen Arisztotelész alapján kidolgozott. Aquinói Tamás szerint „létezők” formájában jelenik meg a valóság, ezek alkotják tapasztalati világunkat. Ismerni ezeket a létezőket azt jelenti, hogy megismerjük „lényegüket”, vagyis az őket alkotó létformát, amely megkülönbözteti egyiket a másiktól. Ugyanakkor ezen lényegek egyike sem foglalja magában a létezés tényét: ahhoz, hogy a létezők valóságosnak tűnjenek előttünk, nemcsak arra van szükség, hogy felfogjuk lényegüket, mely megismerhetővé teszi őket számunkra, hanem arra is, hogy megállapítsuk létezésüket, a tényt, hogy ténylegességben [aktusban] vannak. Ekképpen bármely valóságos létezőt meghatározza a kapcsolat, amely egyesíti - anélkül, hogy összekeverné — a lényeget és a létezést. Tegyük hozzá — ez döntő fontosságú —, hogy e két tényező he- teronóm: a létezés nem egészíti ki a lényeget úgy, hogy módosítaná azt, amit tudunk róla, 206
