Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Lacan, Marc-François: A hit antropológiai struktúrája
MARC-FRANQOIS LACAN A hit antropológiai struktúrája 1. A kapcsolat; 2. A NYELV ÉS AZ ember növekedése; a) Az ember beszélő lény; b) Az igazság nem más, mint a valóság; 3. A hit [croire] egy közvetítő aktus; a) Hit és hiedelem; b) Tudat alatti hit; 4. A személytelen és a párbeszéd; a) Kilépés a személytelenből; b) Közvetítő hit; 5. A hit szövetsége; a) Különbözőség; b) Bizalom egymásban; 6. A Zsidóknak írt levél; a) A Fiú; b) A várakozás Amit most elmondok, a filozófiai fakultás dékánjának felkérésére, egy filozófiai kutatómunka eredménye.1 Bizonyára nem kerülte el figyelmüket, hogy az, aki itt beszél, bencés szerzetes, s amiről itt szó lesz, az a hit. Feltételezhetik tehát, hogy eszmefuttatásunk kapcsolatban áll az emberi élet vallási dimenziójával. És valóban, megfontolásaink során a teológusok területét is érintjük, hiszen a hit az ő vizsgálódásaik tárgyát is képezi. Ugyanakkor nem a teológia szintjén szeretnék mozogni, hanem reflexióm bármely élete értelmét kereső emberre irányul. A hit aktusa, a hívés [croire] az emberi értelemnek abba a működésébe illeszkedik bele, amelyben az találkozik a valósággal [réel], és ez a találkozás válaszadásra készteti. Most pedig szeretném pontosabban meghatározni előadásom és kutatásom irányvonalát. Fogalmazzuk meg a következő különbségtételt: hinni vallási értelemben, feltételezi azt, hogy az egyén már elérte személyes életének bizonyos szintjét; a hit filozófiai szempontból, vagyis abban a keretben, amelyben most gondolkodunk, annak alapfeltétele, hogy az ember eljusson a személyes életre. Másképp fogalmazva: ahhoz, hogy valaki hívő legyen, a szó vallási értelmében, már el kellett érnie egy olyan fejlődési szintet, amely megköveteli a hit aktusát, annak mélyebb értelmében. Ezért tehetjük a következő kijelentést: [már] az emberré váláshoz hinni kell. A hit aktusa növekedésünk feltétele, a hit személylétünk princípiuma. Ekképpen két törvényt kapcsoltunk össze egymással. Az első életünk törvénye: növekednünk kell. Élni kétségtelenül cselekvést is jelent, de cselekedni nemcsak tettek végrehajtását jelenti, hanem azt is, hogy önmagunkká válunk, azzá válunk, aki már csírájában vagyunk. Ezt az első törvényt fejezi ki a felszólítás: növekedj [croís], válj naggyá! A második törvény erre rímel: Higgy [crois], vagyis hajtsd végre a hit aktusát, vidd végbe a hívés tettét! ' Eredetileg konferenciabeszéd a lyoni Katolikus Egyetem Filozófiai Karán 1988-ban. A fordítás alapjául szolgáló szöveg: Structure anthropologique du croire, in Dteu n'est pás un assureur. Anthropologie et psychanalyse, Albin Michel, Paris, 2010, 50—85. Eredeti megjelenési helye: Sémiotique et Bible 66 (1992/2), 287-311. 205
