Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyetemes és partikuláris zsinati fegyelem befolyása a magyar zsinati jogalkotásra a 11-13. században
SZUROMI SZABOLCS ANZELM O.Praem. Az egyetemes és partikuláris zsinati fegyelem befolyása a magyar zsinati jogalkotásra a 11-13. században* BEVEZETÉS Az egyházi intézményrendszerben a 2. század második felétől működő zsinat intézményi formája, az ókon görög jogból ismert és a Római Birodalom keleti felében tovább élő koinon, illetve a birodalom nyugati tartományaiban évente összehívott polgárgyűlések, a concilia provinciarum mintájára szerveződött. A zsinatokon az adott területhez tartozó püspökök gyűltek egybe az egyház fontosabb ügyeinek megtárgyalására.1 Ilyen kiemelkedő kérdések voltak a különböző tévtanítások, eretnekségek vagy liturgikus jellegű kérdések (vö. a húsvét időpontjának meghatározása). A birodalmon belüli szabadság elnyerésével egyre gyakonbbá váltak azok a zsinatok, amelyek egy-egy tartományra terjedtek ki (pl. Afnka, Gallia, Hispánia) és leginkább fegyelmi vagy dogmatikai problémákra keresték a választ. A Rómába összehívott zsinatok kezdettől fogva az érdeklődés középpontjában álltak, nemcsak a város politikai jellegéből, hanem Róma püspököknek, a pápának kiemelkedő helyzetéből (vö. primátus), továbbá a zsinatokon tárgyalt problémák jelentőségéből és a résztvevők összetételéből fakadva. Olyan zsinatokról is tudunk, amelyek több tartományt öleltek fel. Ezek a tartományok nem feltétlenül képeztek egy közigazgatási egységet. Voltak olyan zsinatok is, amelyek az egész keleti birodalomrészt, illetve az egész nyugati birodalomrészt képviselték, mint például a 314-ben megtartott Arles-i Zsinat. Jóval későbbről, Nagy Károly uralkodásának legvégéről isméjük azt az öt zsinatot, amely mint super statu ecclesiarum corrigendo, 813-ban ülésezett (vö. Arles, Chalon-sur-Saőne, Mainz, Reims, Tours) és a Karoling Birodalmon belüli reformintézkedések összehangolásának volt szentelve.2 A legmagasabb szintet azonban az úgynevezett egyetemes zsinat képezte (szünodosz oikumeniké), amely az egész egyházra vonatkozóan hozott normatív szabályokat. A püspökök testületé mind a mai napig, nem függetlenül, hanem a római pápával együtt, ezen az intézményen keresztül gyako* Készült a TÁMOP 4.2.1 és az OTKA K 106300 program keretében, elhangzott Rómában 2013. március 14-én. 1 A zsinat intézményéhez vö. Erdő P., Az ókeresztény kor egyházfegyelme (Ókeresztény írók 5), Budapest 1983, 21-27. 2 Imbert, J., Les temps Carolingiens (741-891). L’Église: Les institutions (Histoire du Droit et des Institutions de l’Eglise en Occident V/I), Paris 1994. SzuROMi Sz. A., Egyházi intézménytörténet (Bibliotheca Instituti Postgraduales Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae 1/4), Budapest 2003, 62—66. 194
