Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyetemes és partikuláris zsinati fegyelem befolyása a magyar zsinati jogalkotásra a 11-13. században
Az egyetemes és partikuláris zsinati fegyelem befolyása... SZUROMI SZABOLCS ANZELM rolja ünnepélyes módon az egész egyházra szóló hatalmát, mint legfőbb egyházi hatóság.3 Az első egyetemes zsinatokat a Római Birodalom keleti felében tartották, ezeken a pápa nem személyesen, hanem általában legátusai útján képviseltette magát. Azonban a zsinat és határozatainak egyetemes tekintélye már ekkor is alapvetően függött a római pápa jóváhagyásától. A 10—11. században nem került összehívásra egyetemes zsinat; az utolsó — a IV. Konstantinápolyi Zsinat — 869—870-ben ülésezett.4 A Lateránban megrendezett zsinatok sora (I—IV. Lateráni Zsinat) jelenti tehát a Nyugaton összehívásra került egyetemes zsinatok első nagy egységét, 1123 és 1215 között. Ezek a IV. Lateráni Zsinatot megelőzően alapvetően a simóniával, a treuga Deí-vel, a szentségkiszolgáltatás feltételeivel, az egyházi hivatalok adományozásával; a celibátussal, a kánoni választással, az uzsoraszedéssel, a bajvívással, egyes tévtanításokkal; a pápaválasztással, a szent rend püspöki fokozatának elnyerésével, illetve a székesegyházi oktatással foglalkoztak.5 Látható, hogy a IX. egyetemes, vagyis az I. Lateráni Zsinat megtartására csak a Wormsi Konkordátumot (1122) követő évben került sor.6 Az egyetemes zsinat összehívási joga ekkorra a pápát illette meg. A megszavazott zsinati határozatok is a pápa elé kerültek megerősítésre. Szavazati joguk az egyetemes zsinatokon a kardinálisoknak (bíborosoknak) és a püspököknek volt, míg az apátok, prelátusok és egyes egyháztagok tanácsadói joggal rendelkeztek. Hozzájuk hasonlóan tanácsadói joggal vehettek részt pápai szolgálatban, vagy püspöki megbízásban álló szerzetesek, továbbá világi fejedelmek, vagy más kimagasló hivatalt betöltő laikusok. Az egyetemes zsinatokkal, azok tekintélyével és rendelkezésük hatályossági körével összehasonlítva az ún. regionális zsinatok lehettek egy egyházmegyére, ill. egy tartományra kiteijedők, és lehettek egy egész országra vonatkozók, úgynevezett nemzeti zsinatok.7 All. században nagy problémát jelentett ez utóbbi zsinatoknak a függetlensége, hiszen az uralkodók komoly befolyást gyakoroltak a zsinatok összehívására, folyamatára és a meghozott határozatok kihirdetésére, valamint azok társadalmon belüli jogkövetkezményeire. Sőt, számos zsinat — különösen akkor, ha az uralkodó is részt vett az üléseken - állami ügyekben is intézkedett. Erre jó példa Magyarországon a Szabolcs Zsinat (1092) és az I. Esztergomi Zsinat (1100). A hazai zsinati gyakorlatban a Kálmán király uralkodásának idején tartott 1112. évi II. Esztergomi Zsinat, amely Kálmán király második törvénykönyve néven maradt ránk, már mutatja az egyházi törvénykezés függetlenedését, illetve az erősödő szentszéki befolyás által hozott reformok elfogadását. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy néhány németalföldi és Itáliában tartott zsinat nagy hatással volt az egész európai zsinati törvényhozásra, illetve az egyházi reformok elteijesztésére. Itt kifejezetten két zsinatra szeretnénk utalni: az 1089. évi Melfii és az 1099. évi Római Zsinatra.8 3 Cone. Vaticanum II, Sessio V (21 nov. 1964) Const, dogmatica de ecclesia (Lumen gentium): Conciliorum oecumeni- corum decreta, Bolognal973.3 (továbbiakban: COD) 849—900: LG 22b; Nota explicativa praevia 4; valamint Christus Dominus 4. Vő. Erdő P., Egyházjog (Szent István Kézikönyvek 7), Budapest 2005.4 215-216. Az egyetemes zsinat intézményének 12-14. századi értelmezéséhez vö. Sieben, H. J., Die Konzilsidee des lateinischen Mittelalters (847-1378) [Konziliengeschichte B], Paderborn 1984, 232-276. 4 COD 157-186. 5 Vö. MOLLAT, M.-Tombeur, P., Les condies Latrait I a Latran IV. Concordance, Index, Listes de frequence, Tables comparatives (Conciles Oecuméniques Médiévaux I), Louvain 1974. 6 COD 187-194. 7 Erdő P., Az egyházmegyei zsinat intézménye a történelemben, in Erdő P., Egyházjog a középkori Magyarországon, Budapest 2001, 19-24, különösen 19-22. 8 SzUROMi Sz. A., Az első három Esztergomi Zsinat és a magyarországi egyházfegyelem a XII. században, in Magyar könyvszemle 115 (1999/4) 377—409, különösen 379, 398. 195
