Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Puskás Attila: A tradíció értelmezése a Trienti zsinaton
A tradíció értelmezése a Trienti zsinaton PUSKÁS ATTILA A Sacrosancta dekrétum minimumra törekvő célkitűzése érthető, ha figyelembe vesz- szük, hogy a zsinat alapvető és általános szándéka a protestánsok által vitatott minden teológiai területen a szükséges katolikus minimum védekező jellegű megfogalmazása volt. Másfelől az is indokolttá tette a pusztán minimumra törekvést, hogy a katolikus teológián belüli is véleménykülönbségek mutatkoztak a fenti kérdésekre adott válaszokban. A protestáns felfogással szembeni határok kijelöléshez elengedhetetlenül szükséges, ám ugyanakkor elegendő is volt a zsinat részéről a katolikus tanbeli konszenzus elérése és felmutatása alapkérdésekben. A fenti kérdéseket illetően a zsinat bölcsen nem kívánt hivatalos tanítást adni, hanem a további teológiai kutatás, viták és a későbbi magiszteriális döntésekre hagyta azok megválaszolását. Végül a zsinat minimumra törekvése a protestáns teológiával folytatott vita/párbeszéd szempontjából két megállapításra ad lehetőséget. Egyfelől a minimalizmus értékelhető úgy, hogy a Tnenti zsinat nem vette kellően komolyan a reformátori teológia tapasztalatát, kritikáját és érveit a tradíciókkal és a ma- gisztériummal kapcsolatban, hiszen számos jogos kérdésre nem adott választ a zsinati dekrétum.52 Ebből a szempontból tekintve úgy tűnik, hogy a zsinati tanítás elsősorban, sőt kizárólag „befelé” szóló tanítás, címzettjei a katolikus hívők, célja a katolikus identitáserősítés. Másfelől azonban a minimalizmus úgy is értékelhető, hogy a zsinat „tanbeli ön- korlátozása” tág teret nyit a katolikus teológia számára a nyitott kérdések megvitatására a protestáns kritikákkal is számot vetve. A zsinat utáni katolikus kontroverzteológia kialakított egy olyan évszázadokon keresztül érvényesülő értelmezési típust a nyitva hagyott kérdésekről, melynek elsődleges célja a katolikus identitáserősítés volt. Az I. Vatikáni zsinat Dei Filius és Pastor aeternus kezdetű dogmatikus konstitúciója részben azzal az igénnyel született meg, hogy a Tri- dentinum által nyitva hagyott kérdéseket megválaszolják, a Trienti zsinat utáni értelmezés nyomán. A II. Vatikáni zsinatnak az isteni kinyilatkoztatásról szóló Dei Verbum kezdetű dogmatikus konstitúciója az értelmezési folyamatnak az a döntő jelentőségű újabb állomása, mely mindeddig a legfelső tanítói tekintéllyel és a legátfogóbb perspektívában tárgyalta a kinyilatkoztatás-Szentírás-tradíció-magisztérim-Egyház összefüggésrendszerének kérdéseit, figyelembe véve a protestáns teológia integrálható szempontjait is. A Dei Verbum konstitúció tudatosan kapcsolódik a Sacrosancta dekrétum tanításához, de azzal az igénnyel, hogy az Egyház önértelmezésének szélesebb honzontján válaszolja meg a Tn- dentinum által nyitva hagyott kérdéseket.53 Ennek elemzése és összevetése a Tnenti zsinat tradícióértelmezésével külön vizsgálódást igényelne. Mindenesetre az biztos, hogy az értelmezési folyamat a Dei Verbum konstitúcióval sem zárult le. Az olyan alacsonyabb szintű magiszteriális megnyilatkozások erre a tanúbizonyságok, mint Szentirásmagyarázat az Egyházban vagy a Verbum Domini dokumentumok.54 Remélhetőleg a tradíció árnyaltabb értelmezéséhez és szerepének megfelelő értékeléséhez hozzájárulhat az ökumenikus párbeszéd is, mely tovább tisztázhatja és közelítheti egymáshoz a katolikus és protestáns ismeretelméleti álláspontokat. 52 Meyer, H., Die ökumenische Neubesinnung auf das Überlieferungsproblem, in Versöhnte Verschiedenheit, 209-212. 53 ROTA, G., H Concilio Vaticano II e la Tradizione: ipunti nodali di un dibattito, in Teológia 37 (2012) 415-449. A szerző utal Ratzinger megfogalmazására, mely szerint a II. Vatikánum olyan újraolvasását adja a Trienti és az I. Vatikáni zsinat szövegeinek, mely túlnyúlik ezeken a szövegeken. Vö. Ratzinger, J., Kommentar zur Dogmatischen Konstitution „Dei Verbum” über die göttliche Offenbarung, in LThK.E, Das Zweite Vatikanische Konzil, Bd. II, Herder, Freiburg—Basel—Wien 1966, 521. 54 FApai Biblikus Bizottság, Szentirásmagyarázat az Egyházban, Vatikán 1993; XVI. Benedek pApa, Verbum Dó- mini, apostoli buzdítás, Vatikán 2010. 193
