Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Puskás Attila: A tradíció értelmezése a Trienti zsinaton
A tradíció értelmezése a Trienti zsinaton PUSKAS ATTILA A zsinati szöveg mintegy princípiumnak (tamquam principium) és egyetlen, szilárd alapnak (fundamentum firmum et unicum) nevezi a hitvallást, melyben minden krisztus- hívőnek szükséges egységre jutni.20 A hitvallás elfogadása közvetlen kritériuma az igaz- hitűségnek és alapja az Egyház hitbeli egységének. A zsinat ünnepélyesen megvallja az Egyház sok évszázados hitét, s a hitvallás elfogadásával aláveti önmagát ennek a hitnek. Egyszersmind azt is jelzi, hogy ez a hitvallás jelenti számára azt az előzetes megértési horizontot, melynek fényében majd tárgyalni fogja az újonnan felmerült problémákat.21 Három megjegyzést érdemes tennünk a zsinati eljárással kapcsolatban. (1) Azzal, hogy a hitvallás elfogadása a zsinat első dogmatikailag releváns aktusa, s hogy a hitvallást tekinti a zsinat a közvetlen és elsődleges értelmezési elvnek (principium), implicit módon máris kifejezi a tradíció és a Szentírás kapcsolatáról alkotott felfogásának egyik lényeges szempontját. A tridenti atyák szerint az újonnan felmerült teológiai kérdések megválaszolásához nem elégséges önmagában a Szentírás, hanem szükség van a hitvallásra is. Sőt, a hitvallás a Szentírás megfelelő értelmezéséhez is nélkülözhetetlen kritérium, hiszen a Bibliát sokféleképpen lehet érteni. Szemben tehát a lutheri „scriptura sui interpres” elvével, a zsinat a hitvallást mind a Szentírás, mind a hit helyes értelmezéséhez feltétlenül szükséges és elengedhetetlen szabálynak tekinti. A Trienti ezzel a szemléletmódjával az ókon egyház és az egyházatyák hermeneutikájának örököse, akik a hitvallás regula fidei szerepét hangsúlyozták.22 (2) Nem bizonyítható, de valószínűsíthető, hogy a hitvallással kapcsolatos zsinati szóhasználat — princípium fundamentum firmum et unicum — közvetett reakció lehet arra a lutheri alaptézisre, mely szerint a megigazulásról szóló hit az a hitartikulus, mely magister, princeps, rector et iudex minden egyházi tanítás fölött, s alapja az Egyház létének. Ezzel szemben a zsinat szerint az Egyház létének szilárd alapja a hitvallás csorbítatlan teljessége. Ha helytálló a feltevésünk, akkor a zsinati szóhasználat azt a szándékot fejezné ki, mely szerint a megigazulás hittartalma önmagában nem elégséges kritériuma a keresztény tanításnak és az Egyház életének, hanem a hitvallás egésze tudja csak betölteni ezt a szerepet. (3) Luther és a reformátorok elfogadták az első öt évszázad egyetemes zsinatainak a dogmáit és a nicea-konstantinápolyi hitvallást is, mint a keresztény hit helyes értelmezéseit.23 Ebben az értelemben ők is tudatosan kapcsolódtak az óegyház hitbeli tradíciójához, bár a tradíció és a Szentírás viszonyát másként fogták fel mint á Trienti zsinat. Ha ez így van, akkor a közösen vallott nicea-konstantinápolyi hitvallás önmagában aligha szolgálhatott hermeneutikai kritériumnak a vitás teológiai kérdések tisztázásához és eldöntéséhez. Ezért azt kell mondanunk, hogy a hitvallás önmagában nem tölthette be azt a regula fidei funkciót a katolikus-protestáns vitákban, melyet a Trienti zsinat tulajdonított neki,24 s mellyel az ókori zsinatokon bírt. 20 OCD III, 662,15. 21 Sesboüé, B. - Theobald, Ch., Storia dei dogtni IV, La parola della salvezza XVI-XX secolo, Piemme, Bologna 1998, 120. 22 FlEDROWiCZ, M., Theologie der Kirchenväter. Grundlagen frühchristlicher Glaubetisreflexion, Herder, Freiburg im Breisgau 2007, 188-199; 205-208. 22 A Confessio Augustana első hitcikke (CA 1,1) így kezdődik: ,,A gyülekezetek nálunk nagy egyetértéssel tanítják: a níceai zsinat határozata az isteni lényeg egységéről és a három személyről igaz, és azt minden kételkedés nélkül hinni kell ...”. (szerk. Reuss A.), Ágostai hitvallás. A Magyarországi Evangélikus Egyház hitvallást iratai 2.,19. A szöveg a 381-ben az I. Konstantinápolyi Zsinaton elfogadott hitvallásra utal. 24 A zsinat olyan eszközt látott a hitvallásban, mely az óegyházi tapasztalatok alapján alkalmas lehet a hitetlenek hitre térítésére, a hívők megerősítésére és a tévtanítók legyőzésére. „... patrum exempla in hoc secuta, qui sacratioribus conciliis hoc scutum contra omnes haereses in principio suarum actionum apponere consuevere, quo solo aliquando et infideles ad fidem traxerunt, haereticos expugnarunt et fideles confirmarunt. OCD 111,662,15. 185
