Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Puskás Attila: A tradíció értelmezése a Trienti zsinaton
PUSKAS ATTILA A tradíció értelmezése a Trienti zsinaton (etika). A megigazulás eseményének közege az Egyház, ahol a megigazulás örömhírét tisztán hirdetik és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki (ekkléziológia, szentségtan), melynek révén a hívő és igazzá tett emberek közössége épül (congregatio fidelium). Nos, a Trienti zsinat a lutheri teológia e nagy témái közül az áteredő bűn, a meg- ígazulás és a szentségek kérdéskörét vette elő és tárgyalta részletesen ebben az időrendi és logikai sorrendben. A purgatóriumról és a búcsúkról szóló később hozott zsinati határozatok tartalmilag szintén a megigazulás értelmezéséhez, illetve ezzel összefüggésben a bűnbocsánat szentségének kérdésköréhez illeszkednek. A zsinat a bűn, szabadság, kon- kupiszcencia, megigazulás, hit, ige, szentségek, jócselekedetek alapfogalmait részben más módon definiálta, mint Luther, s ezek egymáshoz való viszonyát is más perspektívába állította mint a reformáció. A zsinat nem alkotott külön határozatot az egyházról, de még a pápai hatalomról sem, bár ez Luther támadásainak kedvelt célpontja volt és eredetileg szerepelt több zsinati atya tématervezetei között is. A Trienti zsinat csak bizonyos egyháziam kérdésekkel foglalkozott, töredékesen, például az egyházi rend szentségéről és a szentek tiszteletéről szóló határozataiban, valamint a szentségek kiszolgáltatásáról és a búcsúk engedélyezéséről szóló szövegeiben, melyek az egyházi rend és a pápai hatalom gyakorlásának teológiáját implikálják. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy egy ki nem fejtett ekkléziológiai szemlélet végső soron jelen van minden zsinati dokumentumban. A Trienti zsinat kötelező érvényű, katolikus értelmezését akarta adni a reformáció által kritikai szempontból tárgyalt nagy dogmatikai témáknak. Mielőtt azonban hozzáfogott volna az egyes teológiai kérdésköröket illetően a katolikus tanítás tartalmi meghatározásához, szükségesnek látta rögzíteni saját ismeretelméleti alapállását. Ez egyfelől az ókori zsinatok gyakorlatát követve úgy történt, hogy a harmadik zsinati ülésen az atyák kinyilvánították a katolikus hitvallás, nevezetesen a nicea-konstantinápolyi hitvallás elfogadását, melynek szövegét a zsinaton ünnepélyesen lelolvasták. Másfelől a negyedik ülésszakán a zsinat határozatot hozott a szentírási könyvek és az apostoli tradíciók elfogadásáról a Sacrosancta kezdetű dekrétumában. E két dokumentummal kívánt válaszolni a reformátor! teológia ismeretelméleti alapállására. A „SOLA SCRIPTURA” ELV LUTHER TEOLÓGIÁJÁBAN A reformátor! teológia ismeretelméleti szemléletmódját a „sola scriptura” jelszóval szokásjellemezni, mely kiegészítője a megigazulással kapcsolatos másik három „sola”-nak. A lutheri „egyedül a Szentírás” elv szerint a Szentírás az üdvözítő hit közlése tekintetében tartalmilag teljes, elégséges, egyértelmű, önmagát értelmezi és az egyedüli, legfelső tekintély az egyházban.5 Mivel tartalmilag teljes és elégséges,6 vagyis Isten üdvözítő igéjét, mely által Isten cselekszik, teljes mértékben tartalmazza, ezért az Egyház „creatura verbi”, azaz Isten szentírási igéjének hallgatásából születik és táplálkozik;7 másfelől az Egyház semmilyen dogmája vagy rendelkezése nem szükséges az üdvösséghez, melyet a Szentírás nem tartalmaz. Az Egyháznak nincs felhatalmazása az üdvösséghez szükséges hitre és erkölcsi magatartásra vonatkozóan új hitcikkeket vagy új parancsolatokat felállís Schütte, TL, Protestantismus. Selbstverständnis, Urspnmg, Katholische Besinnung, Paderborn 1967, 358. A lutheri felfogás bemutatásánál a következőkben elsősorban Schütte ezen művére támaszkodunk. 6 WA 7,453,1. 7 WA 6,560,33; 4,189,22 és 34. Más megfogalmazásban: „Tota vita et substantia ecclesiae est in verbo Dei.” WA 7,721. 182
