Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Kocsis Imre: Szegények és szegénység Lukács evangéliumában
KOCSIS IMRE Szegények és szegénység Lukács evangéliumában minőségileg múlja felül a gazdagok juttatását. Az idézett mondat végén a görög szövegben a βιός főnév szerepel, amelynek kettős jelentése van: „élet”, illetve „megélhetés”.22 Ez a kettős értelem a jelen esetben sokatmondó: a szegény özvegy azzal, hogy egész megélhetését Istennek adta, életét teljesen Isten kezébe helyezte. Ez a szöveg egészen nyilvánvalóvá teszi, hogy a szegénység állapota csak akkor hordoz értéket, ha a szegények alapvetően arra törekednek, hogy életüket Isten töltse be. 4. A SZEGÉNYEK MEGSEGÍTÉSE A GAZDAGOK RÉSZÉRŐL Tagadhatatlan, hogy a Lukács-evangéliumban a gazdagokkal szemben igen kemény kijelentések olvashatók (6,24—24; 12,16-21; 16,19—31),23 de mégsem mondható, hogy a vagyonnal rendelkezők eleve reménytelen helyzetben lennének. A vagyont és a földi javakat helyesen is lehet használni. E tekintetben mindenekelőtt az oktalan gazdagról szóló példabeszéd végkövetkeztetése érdemel figyelmet: „így jár az, aki kincseket halmoz fel magának, és nem az Isten előtt gazdag.” A mondat egyfelől elítéli a földi javak öncélú halmozását, amely a példabeszédben említett gazdagra jellemző, másfelől azt is kifejezésre juttatja, hogy az embernek minden erővel arra kell törekednie, hogy Isten előtt (Istennél) gazdaggá váljon. Azt, hogy ez konkrétan miként is valósulhat meg, főképp a 16,9-ben megőrzöttjé- zusi mondás tudatosítja: „Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.” Ez a mondás a hűtlen intézőről szóló példabeszédet követi, és az anyagi javak nagylelkű adományozására, az alamizsnaosztásra biztat. A „hamis mammon” kifejezés arra utal, hogy az anyagi javakhoz gyakran kapcsolódik igazságtalanság. A vagyon megszerzése és használata sokszor önző, másokat megkárosító módszerekkel történik. Jézus követőjének viszont az a feladata, hogy ne önző céljaira, hanem mások megsegítésére használja a földi javakat. Ezzel szerez magának „barátokat”. A „barátok” vagy a megsegített szegények, akik az ítélet napján közbenjárnak jótevőikért,24 25 vagy pedig maga az Isten, az angyalai kíséretében.23 A második lehetőséget tartom valószínűnek, mert egyedül Istennek van arra joga és hatalma, hogy valakit az „örök hajlékokba”, azaz az üdvösség országába befogadjon. A baráti fogadtatásra akkor lesz szükség, amikor a mammon „elfogy”, vagyis amikor bekövetkezik a halál, és véglegesen szakítani kell a földi javakkal. Ez a mondás azéit is figyelemre méltó, mert benne nem egyszeri cselekményről (a vagyon egyszeri, teljes eladásáról) van szó, hanem egy egész életet meghatározó magatartásról. A vagyon helyes használatát illetően igen tanulságos Zakeus története (19,1-10) is, amely kizárólag Lukács evangéliumában olvasható. Jézus nagylelkű ajánlatára, hogy vendégként betér Zakeus házába, a fővámos így felel: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok vissza neki.” (19,8) Mind a két elhatározás messze felülmúlja azt, ami abban a korban szokásos volt. Az írástudók a vagyon egyötödét írták elő első adományként a szegények számára, majd 22 Vö. Varga, Zs., Újszövetségi görög-magyar szótár, Budapest 1992, 147. 23 Ezek magyarázatához a kommentárokon kívül vö. KOCSIS, I., Szegénység és gazdagság, 3—11. 24 így vélekedik például Ernst, J., Lukas, 315; Bovon, F., Das Evangelium nach Lukas III, Benziger, Düsseldorf 2001, 80. 25 így véli például Schneider, G., Lukas, 335; Eckey, W., Lukasevangelium, 703; Wolter, Μ., Das Lukasevangelium (HNT 5), Mohr Siebeck, Tübingen 2008, 550. 140
