Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Kocsis Imre: Szegények és szegénység Lukács evangéliumában
Szegények és szegénység Lukács evangéliumában KOCSIS IMRE „vakok” és „elnyomottak”, tehát a társadalom kiszolgáltatott rétegei. A 7,22-ben a „szegények” a testi fogyatékosokkal és a halottakkal együtt nyernek említést. Ugyanakkor a vallásos vonatkozás ezekben a szövegekben is jelen van. Erre utal többek között az a tény, hogy az íz 61,1 héber szövegében az 0*037 forma olvasható. Az (αηαιν) szó rokon az Oy (am) kifejezéssel. Az ’JJ? „olyan ember jelent, akit egy adott helyzetben, vagy tartósan, állapotszerűen anyagi nincstelenség, betegség, börtön vagy elnyomás sújt”.19 Az Ijy esetében viszont érdekes szemantikai fejlődést figyelhetünk meg: a szó ugyanis a szociális helyzettől elvonatkoztatva egyre inkább vallási tartalmat nyer (vö. Zsolt 25,9; 34,3; 69,33), s az „alázatos”, „kegyes” értelemben használatos.20 A 4,18 és a 7,22 értelmezésénél azt is figyelembe kell vennünk, hogy a szegényeknek Jézus nem anyagi támaszt nyújt, hanem örömhírt hirdet, vágyás vallási tartalmú üzenetet közvetít. Jézus nyilván azért fordul a „szegények” felé, mert itt olyan csoportról van szó, amelynek tagjai alapvetően nyitottak Isten felé, akitől mindenekelőtt lelki támaszt várnak. Ugyancsak figyelemre méltó az a tény, hogy a szegényeknek szóló igehirdetés szorosan összefügg Jézus szabadító tevékenységével. Ám ez a szabadi tás nem kizárólag a „testet”, illetve a külső tényezőket érinti. Ez főképp a 4,18 esetében látható. A foglyok szabadulását és a vakok látását meghirdető mondatok egyrészt Jézus csodáira vonatkoznak. Az ördögűzésekkel megszabadítja a megszállottakat a sátán hatalmából, gyógyító csodáival pedig visszaadja a látást a vakoknak. Másrészt az említett mondatok átvitt értelemben is felfoghatók. Jézus a bünbocsánattal szabadulást ad a bűn fogságában élőknek, tanításával pedig lehetővé teszi a helyes látást, vagyis Isten igazi ismeretét. A két értelem nem független egymástól, hiszen a bibliai felfogás szerint a fizikai fájdalom és nyomor, illetve az Istentől való eltávolodást jelentő bűn között okozati összefüggés van (vö. Lk 5,17—26). Az előzőeket összegezve elmondhatjuk: a Jézus által megszólított „szegények” meghatározásánál semmiképpen sem tekinthetünk el a szociális vonatkozástól, ám a szó nem szűkíthető erre a szempontra. A „szegények” kifejezés azokra is alkalmazható, akik úgy tekintenek magukra, mint „Isten előtt nélkülözőkre”. A „szegény” voltaképp az a személy, aki a segítséget és a szabadulást Istentől váija. Ezen a ponton érdemes utalni a szegény özvegy adományáról szóló elbeszélésre. Az elbeszélésnek van párhuzama Márk evangéliumában (11,41—44), sőt Lukács evangélista éppen Márk szövegét használta forrásul. Azzal, hogy bevette evangéliumába, nyilvánvalóvá tette, hogy a történet és a vele kapcsolatos jézusi kijelentések fontos üzenetet hordoznak azok felé az olvasók felé, akiket közvetlenül szem előtt tartott. Jézus a jeruzsálemi templomban tartózkodva felfigyel arra, hogy a gazdagok miként dobják be adományaikat a perselybe.21 Az adakozók között egy szegény özvegyasszonyt is meglát, aki mindössze két leptont (két csekély értékű aprópénzt) adományoz. Az asz- szony minimális értékű felajánlásához kapcsolódik Jézus ítélete: „Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy' többet dobott be, mint bárki más. Mert a többiek feleslegükből adtak adományba, ő azonban mind odaadta, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.”'(21,4) Egyértelmű a szembeállítás: a gazdagok valamit adtak, a szegény özvegy mindent odaadott. Felajánlása önzetlenségének és Istenbe vetett bizalmának a jele, s ezért 19 Rózsa, H., Üdvösségközvetítők, 66. 20 Vö. Martin-Achard, R„ art. HM II elend sein, in TWidTII (1976), 341-350; Gerstenberger, E. S., art. rtjy II, in ThWATVl (1989), 247-270, főképp 259-269. 21 A perselyek az asszonyok udvarának bejáratánál voltak elhelyezve. Az adományt a perselybe való elhelyezés előtt a szolgálatot teljesítő papnak kellett bemutatni, s közölni kellett az adományozás célját is. 139
