Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Kocsis Imre: Szegények és szegénység Lukács evangéliumában
KOCSIS IMRE Szegények és szegénység Lukács evangéliumában 3. JÉZUS ODAFORDULÁSA A SZEGÉNYEKHEZ Az evangéliumban Jézus háromszor is kimondja, hogy küldetése alapvetően a szegényekhez szól: a názáreti zsinagógában tartott felolvasásakor (4,18), a síksági beszéd elején, a boldogmondásokban (6,20) és a Keresztelő János kérdésére adott válaszban (7,22). Tekintsük át röviden ezeket a helyeket.18 Először a boldogmondásokra irányítsuk figyelmünket. A Lukács-evangéliumban négy boldogmondás olvasható. Ezek közül az első: „Boldogok vagytok ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.” (6,20b) Ez a boldogmondás szorosan összetartozik a többivel, főképp a másodikkal és harmadikkal. Ebből kifolyólag a mondásban említett „szegények” nem mások, mint a második és harmadik mondásban szereplő „éhezők” és „sírók”. A „szegény” szó tehát az anyagiakban nélkülöző, szükséget szenvedő, hátrányos helyzetű személyekre vonatkozik. Persze fontos hangsúlyozni, hogy a boldogmondásokban Jézus nem felszólít, nem valamiféle általános érvényű parancsot ad, hanem prok- lamál. A szegények boldogságának végső oka nem a szegénység állapota, hanem az a tény, hogy Isten az ő oldalukon áll, különleges figyelemmel kíséri életüket, és kiterjeszti rájuk az üdvösséget hozó királyi uralmát. Ugyanakkor a boldogmondás értelmezésénél a boldogságokat bevezető mondatról sem feledkezhetünk meg: „Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és megszólalt.” (6,20a) A szegényekre, éhezőkre és sírókra vonatkozó boldogmondások nem általános érvényű kijelentések, hanem a tanítványoknak szólnak: olyanoknak, akik a földi élet nyomorúságai közepette felismerik Jézusban Isten küldöttjét, hozzájönnek, őt hallgatják, s tőle váiják a vigasztalást és a lelki támaszt. A másik két helyet illetően közös vonás, hogy Jézus mindkettőben az íz 61,1-re hivatkozik: a 4,18-ban nyílt idézettel, a 7,22-ben pedig jól felismerhető utalással. A 4,18 a Jézus názáreti fellépéséről szóló elbeszéléshez tartozik, amelyben Lukács arról számol be, hogy a nevelkedési helyén tett látogatása során Jézus részt vesz a szombati zsinagógái istentiszteleten, sőt olvasásra jelentkezik. Izajás könyvéből a következő részletet olvassa fel: „Az Úr Lelke van rajtam, mert fölkent engem, hogy hirdessem az örömhírt a szegényeknek. Elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (4,18-19) A 7,22-ben Jézusnak a Keresztelő János kérdésére adott válaszát találjuk. A börtönben tartózkodó János a tanítványai által kérdezi: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” (7,19) Jézus ebben a formában ad feleletet: „Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot.” (7,22) Jézus úgy válaszol Jánosnak, hogy saját tevékenységét az ószövetségi prófétai ígéretek fényébe helyezi. Az idézett mondatban ugyanis különböző, Izajás könyvebői származó jövendölések visszhangját fedezhetjük fel: íz 26,19 (halottak feltámadása); 29,18-19 (süketek, vakok, szegények); 35,5—6 (vakok, süketek, bénák); 61,1 (szegények, vakok). Válaszában Jézus azt igazolja közvetetten, hogy működésében, amelyben a tettek és a szavak szétválaszthatatlanul összekapcsolódnak, a végidőről szóló prófétai jövendölések valósulnak meg. Nem kétséges, hogy a „szegény” szónak mindkét szövegben alapvetően szociális vonatkozása van. A 4,18-ban a „szegényekhez” szorosan kapcsolódnak a „foglyok”, 18 A kommentárok a szóban forgó helyeket nyilván külön-külön vizsgálják. Ellenben a három szöveg együttes magyarázatát nyújtja Dupont, ].,Jésus annonce la bonne nouvelle auxpauvres, in Uő., Études, 23—85. 138
