Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Gájer László: Az emberi szabadság katolikus értelmezése XIII. Leó pápa Libertas (1888) enciklikája alapján
Az emberi szabadság katolikus értelmezése XIII. Leó pápa Libertas enciklikája alapján GÁJER LÁSZLÓ sőbbségét13, úgy az emberi szabadság is egy magasabb okra, Istenre vezethető vissza. Ha az ember megveti Istent, és szabadságának téves felfogásában elfordul Isten törvényétől, akkor elveszíti a szabadságot.14 Ahogy a hatalom, úgy a szabadság is felsőbb eredetű és nem korlátlan. Alább ismertetem a Libertas kezdetű enciklikát. Nyomon követve XIII. Leó gondolatait nem szerettem volna önállóan értékelni a szöveget. Ismertetve annak érveit, csupán azok aktualitására igyekeztem felhívni a figyelmet. 2. A SZABADSÁG MIBENLÉTE A UBERTAS KÖRLEVÉL ALAPJÁN Az enciklika első lapjain Leó pápa a keresztény emberképből kiindulva mutatta be a szabadság keresztény értelmezését, a természeti törvény filozófiai fogalmára támaszkodva. Az emberi szabadságról szóló enciklika teljes címe, egyszersmind első tagmondata, ösz- szefoglalja annak lényegét: „A szabadság a természet legkiválóbb java” („Libertas, praestan- tissimum naturae bonum... ”). A Libertas egy olyan korban született, amikor számtalan helyen Európa számos országában az államok a liberalizmus elvei alapján szerveződtek újra. Nem. egy hagyományosan katolikus államban (pl. Spanyolországban, vagy Franciaországban) is egyházellenes hangulat uralkodott, és a kultúrharc veszélyeztette az egyházi intézmények és a szerzetesrendek működését Németországban, Belgiumban és Svájcban is. A szabadság egyházi értelmezése ilyen körülmények között tisztázásra szorult, már csak azért is, mert az Egyház núndent megtett ebben az időszakban azért, hogy az egyes államokban található részegyházak szabadságát mind inkább megóvja az állam túlzott és kártékony gyámkodásától. A körlevél a keresztények és az állampolgárok gondolati- és a vallásszabadságának egyes aspektusaival is foglalkozik. Gondolatmenete arra az egyházatyák óta vallott alapelvre épül, hogy egyedül az ember olyan kitüntetett létező a világon, aki értelemmel rendelkezik. Ahogy Leó pápa írta: „Megállapíthatjuk, hogy az emberi lélek független minden halálra szánt anyagi minőségtől, valamint birtokolja a gondolkodás képességét, ezért a természetes szabadság abban a legszilárdabb alapokon áll.”15 Értelmes természetből következik, hogy meg tudja különböztetni a jót és a rosszat, így választani tud köztük. Az értelmes természet, magában foglalja az ember személyvoltának másik jellemzőjét, a szabadságot is. Az ember életelve a szellemi és halhatatlan lélek,16 ezért minden egyes emberi személy, vagyis önmagában fennálló, értelmes létező, önmagát határozhatja 13 Vö. „Quoruam verő non potest societas ulla consistere, nisi si aliquis omnibus praesit, efficaci similique movens ingulos ad commune propositum impulsione, efficitur, civili hominum communitati necessariam esse auctoritatem, qua regatur: quae, non secus ac societas, a natura proptereaque a Deo ipso oriatur auctore.” Immortale Dei, ASS 18 (1885) 162. Valamint: „Be kell látni, hogy a közhatalom eredetét magára Istenre és nem a sokaságra kell visszavezetni.” Immortale Dei, in DH 3170. A hatalom eredetéről lásd még a Diturnum illud és a Quod apostolid muneris kezdetű körleveleket. 14 „Az ember természete szerint értelmes. így amikor az ész szerint cselekszik, akkor a saját kezdeményezésére és így a saját természete szerint cselekszik: és ez a szabadság. Amikor azonban bűnt követ el, és az ész ellen cselekszik, akkor tőle idegen határok közé kényszerítik, ezért aki bűnt követ el, az a bűnnek a szolgája.” Libertas, https://www.htk.ppke.hu/uploads/File/disszertaciok/Gaier László dissertation.pdf, 327—328. 15 Libertas, 236. 16 „Az ember az említett javak esetleges voltát azért ítélheti meg, mert egyszerű, szellemi és gondolatisággal felruházott lelke van: ez a lélek nem az anyagból származik, és nem attól függ létezésében, hanem közvetlenül Isten teremtette, és nagy mértékben meghaladva a pusztán anyagi létezők közös tulajdonságait, saját élet- és cselekvési formája van.” Libertas, 236. 125
