Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 3-4. szám - Gájer László: Az emberi szabadság katolikus értelmezése XIII. Leó pápa Libertas (1888) enciklikája alapján
GÁJERLÁSZLÓ Az emberi szabadság katolikus értelmezése XIII. Leó pápa Libertas enciklikája alapján kuk eltérések csak részben eredtek az egyházi tanítás korhoz kötött stílusából. Nagyobbrészt inkább az az eltávolodás határozta meg azokat, amely az Egyház és a korabeli liberalizmus szabadságértelmezése között kialakult. A liberalizmus a XIX. századi európai polgárság általánosan elteqedt, domináns politikai és társadalmi önmeghatározása volt, melynek gyökerei részben a racionalizmusban és a felvilágosodásban találhatóak. A liberális megközelítés a szabadságot, mint az egyéni önrendelkezés megvalósításának feladatát tekintette, és úgy tartotta, hogy az ént főként - ha nem kizárólagosan - a racionalitása határozza meg.6 7 Ezen áramlatok és megoldási javaslatok között Leó pápa érvelési módja hidat tudott képezni elődeinek elutasító megközelítései és a II. Vatikáni Zsinat idejére kiérlelődött egyházi tanítás között. Az 1879. augusztus 4-én, XIII. Leó pápa pontifikátusának kezdetén megjelent Aeterni Patris7 filozófiai fordulatot indukált az egyházi érvelésben. Hatására az addigi, főleg az ellenreformáció idején kidolgozott filozófiai alapokat (Suárez, Bellarmin stb.) egy ősibb forrásra, Aquinói Szent Tamásra történő hivatkozás kezdte felváltani. Ennek oka az volt, hogy Szent Tamás tanítása és fogalomkészlete sokkal alkalmasabbnak bizonyult arra, hogy a XX. század elején megjelenő eszmei, bölcseleti és társadalmi kihívásokra megfelelő választ lehessen adni.8 Bár az Aeterni Patris tartalmát tekintve egy egyszerű felhívás volt - kidolgozott elméleteket nem tartalmazott — mégis iránymutatóvá vált a keresztény érvelési módszer tekintetében, az elkövetkezendő évszázad egyházi megnyilatkozásainak stílusát és számos katolikus gondolkodó érvelését befolyásolva. Ezek a filozófiai alapelvek köszönnek vissza Leó pápa Diuturnum illud (1881 )9 kezdetű enciklikájában az ember társadalmiságával és a hatalom eredetével kapcsolatban. Erre az érvelésre építette a pápa az Immortale Dei-1 (1885),10 amely az állam és az Egyház kapcsolatával foglalkozik. A Libertas is tomista alapelvek alapján mutatta be az ember szabadságának egyházi felfogását, míg a Sapientiae christianäe (1890)11 kezdetű enciklika a keresztény állampolgárok kötelezettségeiről szóló eszmefuttatását.12 XIII. Leó pápának volt egy nagyszabású víziója, amely az egész társadalom keresztény felépítésére vonatkozott, és a körleveleiben ennek a tervnek az egyes részletei domborodtak ki, Aquinói Szent Tamás gondolkodása alapján. Az átfogó ember- és társadalomkép részeként Leó pápa az ember szabadságát és a modern szabadságjogokat is értékelte. Elemzésében a szabadsággal kapcsolatban bontakozik ki a keresztény emberkép összefoglalása is, főként az alább bemutatásra kerülő Libertas enciklikájában. Ennek alapján az embert a keresztény hagyomány Isten képmásának tartja, aki értelemmel és szabad akarattal rendelkezik, és aki értelmével önmagát személyként képes tételezni, felismerve egyben az igazságot, hogy majd annak fényében irányítsa és ahhoz igazítsa a saját akaratát. Ezen emberképből fakadóan az ember szabadságának keresztény megközelítése alapján értékelte a pápa az egyes szabadságjogokat. Az ember szabadságáról szóló katolikus tanításról el kell mondani azt is, hogy az szorosan összefüggött a hatalom eredetével kapcsolatos nézetekkel is. Ahogy a hatalom forrása magasabb, hiszen az Istentől való, és csak akkor legitim, ha elismeri Isten irányítását és fel6 Vö. Hecker, K., Liberalismus und liberale Theologie, in Rahner, K., (Hrsg.), Sacramentum mundi, Herder, Frei- burg-Basel-Wien 1969, 224. 7 XIII. Leó, Enc., Aeterni Patris, 1879.08.04., in ASS 20 (1879) 97-115. Vö. Aubert, R., H risveglio culturale dei cattolici, in GUERRIERO, La Chiesa e la modernitä, 179—184. 9 XIII. Leó, Enc., Diuturnum illud, 1881.06.29., in ASS 14 (1881) 3-14. 10 XIII■ Leó, Enc. Immortale Dei, 1885.11.01., in ASS 18 (1885) 161-180. " XI11· Leó, Enc. Sapientiae christianae, 1890.01.10., in ASS 22 (1889/90) 385-404. Vö. Fonzi, F., La Chiesa e lo stato italiano, in GUERRIERO, E., (a cura di) I cattolici e la questione sociale, Famiglia Cristiana, Milano 2005, 238. 124
