Teológia - Hittudományi Folyóirat 47. (2013)
2013 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A Vienne-i Zsinat (1311-1312) határozatainak jelentősége teológiai, kánonjogi és történeti szempontból
A Vienne-i Zsinat (1311-1312) határozatainak jelentősége... SZUROMI SZABOLCS ANZELM függetlenségét.88 Ennek a pontos leírását olvashatjuk a Decretum Gratiani,89 a Liber Extra90 és a Liber Sextus9' által felsorolt rendelkezésekben, de a Vienne-i Zsinat határozataiban is (vö. Deer. 33—34).92 Ezeket legrövidebben a Decretum Gratiani C. 11 q. 1 c. 1 általános irányelvével lehet összefoglalni: „Nemo umquam episcopum aut reliquos clericos apud indicem secularem accusare presumat.,,9i Arra, hogy milyen nagy szükség volt a privilegium fori megerősítésére, így az egyház saját joga által szabályozott kérdésekben az egyházi ítélkezési jog fenntartására, talán a legkiemelkedőbb példa az egyházi kompetenciában lefolytatott inkvizícós eljárások során történt visszaélések elítélése a Vienne-i Zsinaton. A 26. határozat világosan fogalmaz, amikor leszögezi, hogy ezeknek az eljárásoknak méltósággal kell történniük, mert céljuk nem a vétlen bántalmazása. A szövegben kifejezetten szerepel, hogy' minden evilági kényszerítő eszközt félre kell tenni, amikor az Isten előtti igazság feltárása történik.94 A fő témakörök mellett a Vienne-i Zsinat foglalkozott még a kánonilag engedélyezett temetésekkel, és lehetővé tette a dominikánus és ferences rend számára, hogy saját temetőikben mindazokat eltemessék, akik azt választott temetkezési helyül jelölték meg a plébániai temető helyett.95 All. határozat pontos instrukciókat tartalmaz a tizedre és beszedésére vonatkozóan, valamint határozottan elítéli (felfüggesztés és kiközösítés terhe alatt) a tized beszedésével visszaélőket. A határozat érdekessége, hogy a visszaélések kapcsán következetesen csak a szerzeteseket említi.96 Részletes intézkedést olvashatunk az uzsoráról is, amelyet a zsinat - követve az egyházfegyelmi hagyományt - mind az isteni, mind az ember által alkotott joggal ellentétesnek tekint. Éppen ezért minden olyan személyre vonatkozóan, aki az uzsoraszedés vétségébe esik, a zsinat önmagától beálló kiközösítést rendel el.97 A szigorú szankció nem pusztán a Vienne-i Zsinat sajátja, hiszen mind a Decretum Grafiúmban)98 mind a Liber Extrában hasonlóan súlyos büntetéseket találunk.99 A Liber Extra az X 3.28.14-ben az uzsoraszedés bűnét együtt említi a gyilkossággal, a gyújtogatással, az istenkáromlással, az egyházi személyek elleni erőszakkal és a botrányos életet élőkkel. Penaforti Szt. Raymund híres Summájában pedig a lopással tartja egyenértékűnek.100 Végül fontos megemlíteni a Vienne-i Zsinat azon rendelkezését, amely a szegényekről és rászorulókról (különös tekintettel a betegekről) való gondoskodás intézményes kereteinek szabályozására terjedt ki, az adott kor körülményei között egyedülálló módon. A 17. határozat minden lényeges kérdés tekintetében eligazítást és 98 Gaudemet, J., Église et cité. Histoire du droit canonique, Paris 1994, 87-88, 493-497, 666—669. 99 C. 11 q. 1 cc. 1,3, 9, 10, 37 (Friedberg, Ae., Corpus iuris canonici, I. Lipsiae 1879 [továbbiakban Friedberg I] 627-637); vö. C. 11 q. 1 d.p.c. 47 (Friedberg I. 641). 90 X 2. 1. 4, 8, 17 (Friedberg II. 240-246). 91 VI 2. 2. 2 (Friedberg II. 997); VI 5. 11. 12 (Friedberg II. 1102-1103). 92 Cone. Viennense, Deer. 33-34 (COD 388-390). 93 Friedberg I. 627. 94 COD 381-382. 95 Cone. Viennense, Deer. 10 (COD 365-366); vö. SzuROMi, Sz. A., A temetésre vonatkozó egyházfegyelem a XII- XIII. században, 62—64. 96 COD 369. 97 Cone. Viennense, Deer. 29 (COD 384). Vö. Cone. Lateranense III, Can. 25 (COD 223); vö. Le Bras, G. Le Istitu- zioni ecclesiastiche della cristianita medievale (Storia della Chiesa XII/1), Torino 1973. 187. 98 C. 14 q. 3 c. 4 (Friedberg I. 735). 99 X 3.28.14 (Friedberg II. 554); X 5.19, 1, 3, 7 (Friedberg II. 811-813). 100 Summa Sti. Raimundi de Peniafort Barcinonensis -ordo praedicator- depoenitentia et matrimonio cum glossis Ioannis de Fri- burgo. Ad S.D.N. Clemen pp VIII, nunc primum in lucem edita, Lib. II Tit. 7 § 11 (237). Új kiadása: S. Raimundus de Penniaforte, Summa de iure canonico (Universa Bibliotheca luris 1, A) (ed. Ochoa, X.-Diez, A.), Roma 1975. 105
