Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: A II. Vatikáni Zsinat ökumenikus pápái
A II. Vatikáni Zsinat ökumenikus pápái KRANITZ MIHÁLY titkos vágy fogalmazódott meg: a természetfölötti és az örök bármennyire is megfoghatatlan, de közelebb kell hozni, és fel kell szabadítani azt a sok szabály és a múlt súlya alól, hogy megértsük az Isten által nekünk kinyilatkoztatott igazságot. De előfordult az is, hogy ezekben a lendületes időkben az egyház szekularizációját kívánták néhányan elérni. Joseph Ratzinger szerint a zsinati ökumemkus határozat nem más, mint egy lelkipásztori felhívás a katolikusokhoz az ökumenizmus elfogadására. Maga a Lumen gentium is ökumenikus volt abban az értelemben, hogy nem irányult senki ellen, hanem az egyház titkát a „kinyilatkoztatás közös öröksége” elmélyítésével közelítette meg.76 Ratzinger és mások számára is fontos volt meghatározni az „egyház és az egyházak” kapcsolatát. A kérdésre - ki tartozik az egyházhoz (Kirchengliedschaft)?- a zsinat előtt nem adtak kielégítő választ. Most sikerült ezt teológiai és lelkipászton szinten is megnyugtatóan meghatározni.77 Ám a hívek most kevésbé tartanak össze és kevésbé erősek, mint korábban. Egyeseknek a zsinat kevésnek bizonyult, mert félúton megállt, és óvatos kompromisszumokra volt csak képes, és a Szentlélek erejével szemben a diplomáciai óvatosság győzött, és így nem érvényesülhetett az evangéliumi egyszerűség a bonyolult elemzésekben. Mások szerint egyenesen botrány volt a zsinat, mert az egyház átadta magát a korszellemnek, mely nem kíváncsi Isten dolgaira, mivel a világ keretei között fejti ki működését. Ügy tűnik, megingott mindaz, ami korábban szent volt számukra, és tájékozatlanul keresik helyüket az új körülmények között. Mintha a reform nem állt volna másból, mint engedményekből. XVI. Benedek a XXI. század „új tavaszát” sejti a II. Vatikáni Zsinat megvalósításában, mivel a zsinat egy nagyjelentőségű mozgalmat indított be, amikor az egyház gondolkodásában és a katolicizmus értelmezésében bevezette az ökumemzmust. Néhány évvel korábban még nem gondolhattuk volna, - hangsúlyozta a pápa -, hogy az egész katolikus egyházat ennyire átjárja az egység iránti vágy, szégyellve lemaradását az Ur Jézus akaratától, aki az utolsó vacsorán tanítványai egységért imádkozott (Jn 17,21). Ki remélte volna, hogy a közeledés és a kölcsönös megértés lehetőségeinek szenvedélyes kutatása éled fel, és egy valóságos megnyílás és készség, hogy áttekintsünk mindent, ami korábban egyértelmű volt, és úgy tekintsük a lehetséges egyesülésre, mint ami nem egyszerűen a visszatérés igényében logalmazódik meg, és nem is a bekebelezésben, hanem valóságosan az Ur igazságának és szeretetének találkozásában, mely fölöttünk áll, átölel és hordoz minket.78 Az anglikánokkal való párbeszéd gyümölcse és egyfajta ökumenikus egységmodell valósult meg 2009. november 9-én, amikor megjelent az Anglicanorum coetibus kezdetű szentszéki apostoli rendelkezés, mely lehetővé tette anglikánok csoportjai számára, hogy testületileg is befogadást nyeljenek a katolikus egyház teljes közösségébe. Ezzel a pápa létrehozott egy egyházjogi szervezetet, a személyi ordinariátust a visszatérni szándékozó anglikánok számára. Egy páratlan látogatás keretében 2011-ben azon a helyen, ahol Luther a pápák ellen szólt, XVI. Benedek, a középkor óta az első német pápa tisztelettel adózott a korábban eretnekként számon tartott reformátor előtt. Tudatosan készült arra, hogy németországi útja során hosszabb időre találkozzon az evangélikus egyház vezetőivel, melyre Erfurt 76 Vö. Nichols, A., Joseph Ratzinger, San Paolo, Cinisello Balsamo 1996, 104. 77 Vö. LG 14—15. Lásd még: UR 3: Akik hisznek Krisztusban és szabályszerűen részesültek a keresztség szentségében, már bizonyos - jóllehet nem tökéletes— közösségi kapcsolatba kerültek a katolikus egyházzal. 78 Ratzinger, J., Le catholicísme aprés le Concile (Exposé du professeur Joseph Ratzinger), in La Documentation Catho- lique no. 2884, (19 février 2012), 172-182. TEOLÓGIA 2012/1-2 71
