Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - Erdő Péter: A templomok építésének püspöki engedélyezése
ERDŐ PÉTER A templomok építésének püspöki engedélyezése helyiség ilyen engedély nélkül is létesíthető, ám ezekben tilos szentmisét bemutatni.43 A magánháznál való misézés tilalmát a kánoni hagyomány elsősorban azzal hozza összefüggésbe, hogy a szentmisét felszentelt helyen kell bemutatni.44 A Trentói Zsinaton szintén felmerül a „magánmise” problémája. Itt azonban hangsúly kerül arra a tényre, hogy a szentmise az egész egyház cselekménye, nem pedig a miséző pap magánügye. Ezért azt a kérdést vizsgálják, hogy tilos-e olyan misét végezni, amelyen csak a pap áldozik. A zsinat kimondja, hogy ez nem tilos, mert az ilyen szentmisét is az egyház hivatalos szolgálat- tevője mutatja be, mégpedig nem csupán magáért, hanem minden hívőért, aki Krisztus testéhez tartozik.45 Tehát a szentmise hivatalos, az egyház szempontjából nyilvános, publi- cus jellege is a püspök küldetése és az istentisztelet helye közötti szoros összefüggést tesz indokolttá. Ez olyan távolabbi eszmei alapja a templomépítéshez szükséges püspöki engedélynek, amely a reformációt követően ismét világos hangsúlyt kap. Az új kon kánonjogászok figyelmüket a templomépítés engedélyezésével kapcsolatos kazuisztikára fordították. Sajátos esetekre, illetve részletproblémákra is kitértek, melyek a jogalkalmazás során merülhettek fel. Juan Azor (1536—1603) erkölcsteológiai főművében a negyedik parancsolat kifejtése kapcsán szentel külön fejezetet a templomépítés kérdéseinek. A kánonjogi hagyományra hivatkozva leszögezi, hogy a templom alapkövét is a püspöknek kell elhelyeznie, bár Iustimanus Novelláinak és a Corpus luris Canoni- cinek fentebb idézett szövegei csak imáról, a kereszt kitűzéséről és a hely kijelöléséről szólnak.46 A Glossa ordinariara47 utalva megállapítja, hogy a püspök a kereszt kitűzését az építendő templom helyére (és az alapkőletételt) megbízott útján is végezheti. Ugyancsak Azor vizsgálja azt a problémát, hogy a püspök beleegyezésének az építkezés kezdetén már meg kell lennie, vagy elegendő, ha a felszentelés előtt nyerik el a püspöki hozzájárulást. Noha a szerző úgy találja, hogy Panormitanus (Nicolaus de Tudeschis) az engedélyt már a kezdet kezdetén szükségesnek tartotta, maga mégis inkább a felszentelés előtt minősíti azt nélkülözhetetlennek legalábbis olyan esetekben, amikor egy már megépült házat vagy egy pogány templomot szentelnek fel utólag keresztény istentiszteleti hely céljára.48 Ilyenkor azonban nincs szó keresztény templom építéséről. Azorhoz csatlakozva Agostinho Barbosa (1590—1649) szintén lehetségesnek tartotta a püspöknek a templom megépítése után adott beleegyezését, sőt a hallgatólagos hozzájárulást is.49 A felszentelés előtt azonban már feltétlenül szükség volt a kifejezett püspöki hozzájárulásra. Hasonlóképpen felmerült a kérdés, hogy lehet-e templomot alapítani, építeni és szentelni kellő anyagi alap (dós) nélkül. Erre Juan Azor egyértelműen negatív választ ad. A kellő vagyoni megalapozást nélkülözhetetlennek tartja. Azt is leszögezi, hogy mind 43 Vö. D. 1 c. 33 de cons.; ed. Friedberg I, 1302 („Unicuique fidelium, licet in domo sua oratorium habere, et ibi orare; missas autem ibi celebrare non licet”). A szöveg Benedictus Levita hamis kapituláré-gyűjteményére (I, 383 és II, 102) és tartalmának elemeiben Iustinianus császár 537-ben kiadott Novellájára (Nov. 58; ed. Schoell- Kroll 314—316) megy vissza. 44 Vö. Glossa ordinaria, ad D. 1 c. 1 de cons. v. consecratione; ed. Decretum Gratiani emendatum et notationibus illustratum una cum glossis, Venetiis 1584, 2469. („Haec distinctio dividitur in 27 partes. In quarum prima probat, quod non debemus celebrare nisi in locis consecratis ab episcopo”). 45 CONC. Trid., Sess. 22 de sacr. missae c. 6; ed. COD 734. („a publico ecclesiae ministro non pro se tantum, sed pro omnibus fidelibus qui ad corpus Christi pertinent, celebrentur”). 46 Azor, I„ Institutiones morales, Pars II, lib. IX, cap. 3, q. 4; ed. Mediolani 1608, 614—615. 47 Glossa ordinaria, ad D. 1 c. 9 d. cons. v. Veniat; Venetiis 1584, 2476 („per se uel per alium”). 48 Azor, Pan II, lib. IX, cap. 3, q. 5; ed. Mediolani 1608, 615. 49 Barbosa, A., Ius Ecclesiasticum Universum, Pars II, cap. II (De ecclesiis aedificandis et consecrandis), nr. 5, ed. Lugduni 1645, II, 6 („addo consensum Episcopi sufficere si accedat post constructam Ecclesiam ). LOGIA 6
