Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - Kocsis Imre: A Filippieknek írt levél Krisztus-himnusza - Fil 2,6-11
KOCSIS IMRE A Filippieknek írt tevéi Krisztus-himnusza - Fii 2,6-11 szó. Ez a mennyei ember Isten képmására, nemiség nélkül, halhatatlannak lett létrehozva. Ellenben a Tér 2,7-ben a földi, halandó ember teremtése nyer bemutatást: a földi ember a föld porából lett megalkotva, és nemek szerint differenciált.37 R. Bultmann, és őt követve több kutató38 szintén a „mennyei ember” eszméjét véli felfedezni a himnuszban, de szerintük a háttérben a gnosztikus „ősember”-mítosz áll. Az anyag rabságába került emben lelket — amely nem más, mint az istenségből kiszakadt fényszikra — a mennyből alászálló „ősemberi’-megváltó világosítja fel isteni eredetéről, s egyben ő teszi lehetővé az anyagtól való megszabadulást és az istenséghez való visszatérést. A mennyei emberre hivatkozó értelmezést egyik formában sem tartjuk elfogadhatónak. A 6. versben ugyanis az „ember” szó egyáltalán nem szerepel. A 7. versben éppen az nyer hangsúlyt, hogy az „Istennel egyenlő” emberré lett, tehát előzőleg nem volt az. Ráadásul a gnosztikus mítoszra való hivatkozásnál egyéb probléma is felmerül: az újabb kutatások kimutatták, hogy a fentebb említett gnosztikus megváltó-mítosz a himnusz keletkezése idején még nem létezett39. A Kr. u. I. században igazából gnózisról mint rendszerről nem beszélhetünk, legfeljebb elő gnosztikus szellemi irányzatról, amelynek tanítása azonban nem egységes és nem kifejtett. Emellett az sem elhanyagolható tény, hogy a preegzisztencia-tan legnyilvánvalóbb kapcsolódási pontja a zsidó bölcsességi hagyományban található.40 3. 3. Az Úr Szolgája A kutatók egy része41 * * 44 határozottan állítja, hogy a himnusz több megfogalmazása is szoros összefüggésben áll az Úr Szolgájáról szóló negyedik énekkel (íz 52,13-53,12). Mindenekelőtt a 7. versben szereplő δούλος főnévre szokás hivatkozni. Igaz, a Septuagintában a παΐς formát találjuk, de a himnusz alkotójára az 53,11 (δουλεύοντα) is hatást gyakorolhatott, vagy pedig a szerző ez esetben szabadon választotta a kifejezést. Krisztus felma- gasztalásának leírása a 9. versben az „ezért” (διό) kötőszóval kezdődik, hasonlóképpen 37 Vö. Legum allegoriarum 1,31-32; De opificio mundi 134. 38 Vö. Bultmann, R., Theologie des Neuen Testaments, Mohr Siebeck, Tübingen 1953 (1965s), 178k (magyar fordításban: Az Újszövetség teológiája, Osiris, Budapest 1998, 150k); KÄSEMANN, E., Kritische Analye, 81; Born- KAMM, G., Christus-Hymnus, 180. 39 Vö. COLPE, C., art. Gnosis, in RGG II (1985), 1648—1652. A mítosz kifejtett változatát a Corpus Hermeticum gyűjtemény Poimandresz traktátusa tartalmazza. Vö. KOCSIS, I., Bevezetés az Újszövetség kortörténetébe és irodalmába I, SZÍT, Budapest 2010, 119. 40 Vö. Gnilka,J., Philipperbrief, 144-147; Hengel, M., Präexistenz, 291-296. Röviden szót ejthetünk arról is, hogy néhány biblikus a himnusz vallástörténet hátterét azokban a görög-hellenista mítoszokban látja, amelyes istenek és félistenek alá- és felszállásáról szólnak. W. Schenk például úgy véli, hogy Epiktétosznál a Heraklész-mítosz a himnusz szinte minden elemét tartalmazza. Die Philipperbriefe des Paulus, Kohlhammer, Stuttgart 1984, 206-209. Ez a megállapítás persze erősen vitatható: lásd a mítosz magyar szövegét: Mayer, B., Filippi-levél, 32. U. B. Müller joggaljegyzi meg: „Az állítólagos párhuzamokból mindig hiányzik egy döntő előfeltétel, éspedig az, hogy az Egyetlenről van szó: kizárólag neki volt egyedül Istennel azonos méltósága, és mégis kiüresítette magát ezen istenségéből.” Chistushymnus, 33, 78. jegyzet. A görög mítoszokra való hivatkozás kritikájához vö. még SöDlNG, Th., Erniedrigung und Erhöhung, 122k. 44 Vö. Cerfaux, L., L'hymne au Christ-Seviteur de Dieu (Phil 2,6—11 = Is 52,13-53,12), in Recuiel L. Cefiaux. Études d’Exégése et d’Histoire Religieuse II, J. Duculot, Gembloux 1954, 425-437; Krinetzki, L., Der Einfuß von Is 52,13 — 53,12 par. auf Phil 2,6—11, in ThQ 139 (1959), 157—193. 291—336; Feuillet, A., L’hymne christologique de l’építre aux Philippiens (11,6-11), m RB 72 (1965), 352-380. 481-507; Jeremias, J„ Philipper 2,1, 308-313; Cullmann, O., Az Újszövetség krisztológiája, 69. TEOLÓGIA 2012/1-2 52
