Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - Erdő Péter: A templomok építésének püspöki engedélyezése
ménye és misztériuma volt. Maga a jeruzsálemi templom nyilvános, hivatalos kultuszhelyként működött. Királyok és a nép vezetői építették fel és újították meg ismételten. A Bibliában is — bár gyakran rosszallással — említett „magaslatokon” kívül léteztek más templomok is Izrael istenének tiszteletére. Közülük egyesek — mint az egyiptomi Leon- topoliszban épült templom (Kr. e. II. sz.) - szakadár kultuszhelynek számítottak.3 A keresztények már az apostoli korban meghatároztak bizonyos helyeket, ahol vallásukat gyakorolták, különösen pedig az eukarisztiát ünnepelték, és ebből a célból összejöttek.4 5 Ezeket a helyeket — még ha az adott épület magántulajdonban volt is — megkülönböztették az egyszerű magánlakásoktól. Éppen a közösség (hivatalos) összejövetelére kijelölt jellegük volt a különbség.^ A püspöknek kezdettől fogva döntő szerepe volt az istentisztelet helyének meghatározásában. Már Antiochiai Szent Ignác hangsúlyozza a Szmirnaiakhoz írt levelében: „A püspök nélkül semmi olyat ne tegyetek, ami az egyházzal kapcsolatos. Azt tartsátok érvényes eucharisztiának, melyet a püspök vagy megbízottja végez.”6 A püspököknek mint az apostolok utódainak szerepe az eukarisztia végzésében és a helyi egyház vezetésében már az első keresztény nemzedékek idejében szóhasználat tekintetében is világosan kirajzolódik. Oseredeti tehát a kapcsolat a püspök küldetése és az egyház legszentebb cselekménye, az eukarisztia között. Az eukarisztia végzésére a közösséget a püspök hívta egybe.7 Dionüsziosz alexandriai püspök üldöztetéséről szólva Euszebiosz Egyháztörténetében kifejezettem említi, hogy a hatóságok a püspököt arra szólították fel, ne gyűjtse egybe (eukarisztiára) a hívő közösséget. Dionüsziosz rögtön megértette, hogy ez a parancs az egyház létének betiltását jelenti.8 A keresztény kultuszra szánt külön épületek, templomok első nyomai a III. századból ismertek. Diocletianus keresztényüldözésének egyik sarkalatos eseménye volt, amikor a császár rendeletben írta elő, „hogy a templomokat le kell rombolni”.9 Euszebiosz Egyháztörténetében személyesen tanúskodik a pusztításról és így közvetve a keresztény templomok korábbi létezéséről: „Saját szemünkkel láttuk — írja — a tetőtől alapzatig lerombolt, a földdel egyenlővé tett imaházakat.”10 Egyéb dokumentumok is alátámasztják, hogy a keresztényeknek nyilvános templomaik voltak már az üldözések korának vége előtt is.11 3 Vö. pl. Baier, W., Tempel, in Bibel-Lexikon (Hrsg. v. Haag, H.), Leipzig 1969, 1720—1729, főként 1728. Lásd még Ruzsiczky, É.-Vanyó, L.-Diós, I.-Szuromi, Sz. A., Templom, in Magyar Katolikus Lexikon XIII (szerk. Diós, I.-Viczián, J.), Budapest 2008, 820-827. A jeruzsálemi templommal kapcsolatos eszmetörténeti vonatkozásokhoz lásd pl. Hamblin, W. J.-Seely, D. R., Salomos Tempel. Mythos und Geschichte des Tempelberges in Jerusalem, Stuttgart 2007. 4 IKor 11,22: „Mikor ugyanis egybegyűltök, az már nem az Úr vacsorájának elköltése, mert étkezés közben ki-ki a saját vacsoráját veszi elő, s az egyik éhen marad, a másik pedig megrészegül. Hát nincs otthonotok evésre-ivás- ra? Vagy semmibe veszitek az Isten egyházát?” 5 Vö. Wernz, F. X., Ius Decretalium, III/2,2Romae 1908, 79, nr. 429. 6 Smyrn. VIII, 1; magyarul: Apostoli atyák (Ókeresztény írók 3) (szerk. Vanyó, L.), Budapest 1980, 190 (ford. Va- nyó L.). 7 CIC 899. k. 2. § („In eucharistica Synaxi populus Dei in unum convocatur, Episcopo aut, sub eius auctoritate, presbytero praeside”) — kiemelés tőlem. 8 Hist. eccl. VII, 11, 4. 7; ed. magyarul: Euszebiosz egyháztörténete (ford. Baán I.) (Ókeresztény írók 4), Budapest 1983,308. 310. 9 Euszebiosz, Hist. eccl. VIII, 2, 4; vö. uo. VIII, 1, 9; magyarul: Euszebiosz egyháztörténete 349—350. 348. 10 Hist. eccl. VIII, 2, 1; magyarul: Euszebiosz egyháztörténete 349. 11 Vö. pl. Conc. Illiberit. (a. 300—303) cc. 36. 52. Az Elvirái Zsinat kánonjai néven ismert egyházfegyelmi szöveg kétségtelenül ősi hagyományt tükröz; vö. Erdő P., Az ókeresztény kor egyházfegyelme (az első négy században) (Ókeresztény írók 5), Budapest 1983, 50—51. ERDŐ PÉTER A templomok építésének püspöki engedélyezése
