Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - Benyik György: Protestáns és katolikus bibliamagyarázat az USA-ban a XX. században
BENYIK GYÖRGY Protestáns és katolikus bibliamagyarázat az USA-ban a XX. században tákkal polemizáltak, de csak Vischer, Köstlin és Zeller tekinthetők tanítványoknak. Az ő nézeteiket nagyban befolyásolta a filozófiai fakultás. Albrecht Ritschl (1826—1860) ezért távolodott el Baurtól, és nézetét a saját periodikájában, a ZWTh-ben jelentette meg a maga köré gyűjtött újabb oktatókkal (elsősorban C. Holsten, A. Hilgenfeld, Kuno Fischer, H. J. Holtzmann, O. Pfleiderer). Ok lettek egyébként a Jézus-élete kutatás kifejlesztői Strauss nézeteivel polemizálva (1835). Itt fejlődtek ki a bibliai és evangéliumi forráskritika és a különböző bibliai rekonstrukciós elméletek. A korai rekonstrukciós kísérletek képviselői — mint F. Ch. Baur az ősegyház vonatkozásában, Wilhelm Vatke34 Izrael történetére vonatkozóan —a hegeli dialektikát alkalmazták.35 A konzervatív amerikaiak ugyan elfogadták azt, hogy vizsgálni kell az evangéliumok történeti hátterét, de hűségesek akartak maradni ahhoz az elbeszélésformához, amelyet a Bibliában találtak. Ilyen volt például William Henry Green,36 a Princeton teológiai szeminárium tanára, aki nyelvészeti kutatásaival a konzervatív kritikusok ideológusa lett. Hans Wilhelm Frei37 írta Ágoston nyomán: „A reális világ tükröződik a megfor- máltban és ez alkotja a bibliai történetet.” Az 1890-es évek bibliakutatói a legnagyobb észak-amerikai szemináriumokban - különösen a keleti parton, ahol a kritikai tanulmányokban előbbre voltak - magukévá tették a magasabb kritikát. Ez magában foglalta a Pentateuchus dokumentumelméletének vitáját, Izajás, Zakariás, Dániel könyvei több szerzőjének és többféle keletkezési időpontjának kérdését, a szinoptikus kérdést és a levélirodalom szerzőségi vitáját. 34 Wilhelm Vatke (1806—1882) evangélikus Ószövetség-kutató Berlinben, 1837-től. Nézeteit főleg Hegel filozófiája befolyásolta. Az Ószövetség vallásának fejlődését kutatta. A Pentateuchus-kúúkz egyik megalapozója, nézeteit továbbfejlesztették Abraham Kuenen és Julius Wellhausen. Művei: Die Religion Des Alten Testamentes Nach Den Kanonischen Büchern Entwickelt, Berlin 1835; Historisch-kritische Einleitung in das Alte Testament, Berlin 1886. 35 Georg Wilhelm Fnedrich Hegel (1770-1831) 1799-ben akadémiai tanulmányokat folytatott, 1801-ben Jénában habilitált, 1805-ben filozófiaprofesszor lett ugyanott (jelentős műve: A szellem fenomenológiájáról, 1808—1816 között). 1816-ban Heidelbergben lett professzor, 1817-ben jelent meg az Enzyklopädie, amely filozófiai gondolkodásának alapvetését tartalmazó műve. 1818-ban a berlini egyetemen tanított. Német nyelvterületen a 19. század legismertebb szisztematikus gondolkodója volt, a német idealizmus megalapozója. Számos biblikusra hatott, a német biblikusok történetkntikájának filozófiai inspirátora volt. 36 Green William Henry (1825—1900) az amerikai hebraisták hatodik generációjához tartozik. A College of New Jersey (jelenleg Princeton University) első elnöke, aki szoros kapcsolatot ápolt a presbiteriánus egyházzal. A Princeton Theological Seminaryban diplomázott, és itt lett hébertanár 1846—1849 között. A philadelphiai presbiteriánus egyház papja, részt vett az angolszász bibliai revíziós bizottság munkájában. 1891-ben tagja lett az általános zsinatnak is. Az Ószövetség és a keleti irodalom egyik legkiválóbb szakértője. 1868-ban lemondott a Princeton College elnökségéről, de nyugdíjasként haláláig tanított a Theological Seminaryban. Héber nyelvtana angol nyelvterületen honosította meg W. Gesenius módszerét (1861, 1888) de figyelembe vette E. Rödi- ger, H. Ewald és I. Nordheimer nézeteit is. Nyelvi kutatásai alapja lettek az amerikai konzervatív kritikai iskolának. Legjelentősebb művei: Hie Pentateuch Vindicated from the Aspersions of Bishop Colenso (1863); Moses and the Prophets (1883); The Hebrew Feasts in their Relation to Recent Critical Hypotheses Concerning the Pentateuch (1885); The Unity of the Book of Genesis (1895); The Higher Criticism of the Pentateuch (1895); A General Introduction to the Old Testament, vol. I. Canon (1898), vol. II. Text (1899). Hans Wilhelm Frei (1922—1988) német zsidó származású evangélikus irodalomelemző, a bibliai hermeneutika és a narratív magyarázat képviselője, aki nagy hatással volt a német és az angol bibliaértelmezőkre. Krisztológiai nézeteit az evangéliumok elbeszéléseire alapozta. 1980-ban a Yale Egyetemen indított posztliberalista iskola vezéralakja, Id. The Eclipse of Biblical Narrative (Yale University Press, 1974) The Identity of Jesus Christ (Fortress Press, 1975). TEOLÓGIA 2012/1-2 24
