Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Török Csaba: Az értelem igénye - Miért van szüksége a teológiának a filozófiára?
TOROK CSABA Az értelem igénye - Miért van szüksége a teológiának a filozófiára? Kampis végezetül még néhány egészen általános emberi minőséget is megnevez, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a különböző résztudományok művelői között értelmes kapcsolat bontakozhasson ki: — szerénység, — párbeszédkészség, — tolerancia, — annak tudatossága, hogy van mit tanulnunk egymástól. 2. A FILOZÓFIA FÁJÓ HIÁNYA Az európai filozófia az elmúlt évszázadokban jelentős változásokon esett át. Az egyik igen hangsúlyos átalakulás mindenképpen a kontinentális és az angolszász bölcselet elkülönülése, majd egyre átfogóbb különválása. Az eltérő fejlődési útvonalak a hatásaikat napjainkra igen erőteljesen éreztetik. Farkas Zsolt találóan összegzi a kialakult helyzetet: „...a kontinentális filozófia meghatározó vonulata a lelke legmélyén: életfilozófia illetve egziszten- ciál filozófia; az angolszász-analitikusé pedig: módszerelvű tudományelmélet [...] a kontinentális filozófia alapvetően nyilvános töprengés egzisztenciális kérdésekről. ”2Í A két ágazat sokféle csatározásba kezdett egymással, mindazonáltal szellemtörténeti fordulóponthoz érkeztünk el a XX. századra. A klasszikus kontinentális filozófia ugyanis elgyengült, nem tartott immár bölcseleti-elméleti ellensúlyt az angolszász iskoláknak, amelyek egyre átfogóbban kezdték formálni a tudományos körképet (az analitikus szak- tudományoktól kezdve a pragmatizmuson át a különféle társadalmi programmá váló elméletekig). Hol volt a kontinentális filozófia, míg a tudományok az analitikus bölcselet módszerét egyeduralkodóként fogadták el? Minden bizonnyal épp egzisztenciális töpren- kedései okán, életfilozófiái mivoltából kiindulva igen érzékenyen reagált a kultúránkat meghatározó történelmi eseményekre, a világégésekre, a Holokausztra. Eközben jelentős társadalmi, olykor egyenesen politikai nyomásnak is ki volt téve a polgári filozófia vs. marxista filozófia konstellációjában. Ez az átalakulás eredményezte, hogy napjainkra, a posztmodernnek nevezett életállapot korszakában az analitikus gondolkodás diadalmas és hódít, sőt akár hódoltat (például a vallást és az istenkérdést, ld. fent), az életfilozófia pedig egyre csöndesebben éh meg önmagát mint pensiero debolét, gyenge gondolkodást.21 22 Ez természetesen kockázatot rejt magában, mégpedig azt, hogy a bölcselet gyenge, instabil szubjektummal tud csak számolni (hisz az alany nem rendelkezik metafizikai megalapozottsággal), ezzel mind a cselekvés (etika), mind a szubjektumközi viszony (pl. társadalom) rendjét kérdőjelessé téve.23 A helyzet megoldására több javaslat született, az idős Habermastól kezdve a késői Derndáig, ám egy bizonyos: a kontinentális bölcselet mozgásban van, s egyre világosabb, a mozgásának vezérlő elvre van szüksége, hogy valami módon irányba rendezze a bölcselkedést.24 Lehet ez a hagyomány, lehet ez valamiféle 21 Farkas Zs., Amerikai polgár, európai filozófia. Megjegyzések Rorty metafizikájának három alapkategóriájáról, in Nappali ház 5 (1993/4), 76—81 (az írás kötetben is megjelent in UŐ, Mindentől ugyanannyira, JAK-Pesti Szalon, Budapest 1994). 22 Ld. IIpensiero debole (szerk. Vattimo, G.—Rovatti, P. A.), Feltrinelli, Milano 1992. 23 Vö. Márfai MolnAr L., A kockázat paradigmája. A kockázat konnotációi, in Arca internetes folyóirat 2 (2009/1); ld. http://www.arcafolyoirat.hu/archiv/arca2/bent.php?o=c3b. (A kutatás ideje: 2012. október 10.) 24 Már amennyiben feltételezzük, hogy a filozófia nem Vart pour Vart, öncélú tevékenykedés, amelynek nincs se súlya, se közösségi felelőssége.
