Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)

2012 / 3-4. szám - Szennay András: Heinrich Fries Magyarországon - 100 éve született az ökumené munkása

SZENNAY ANDRÁS Heinrich Fries Magyarországon -100 éve született az Ökumene munkása Egyházi részről olyan nagy tiszteletadással és elismeréssel kísérték utolsó útjára, me­lyet élete során csak ritkán tapasztalhatott. A gyászistentiszteletet Friedrich Wetter bíbo­ros mutatta be Münchenben. Oedheimben, hazai közösségében Walter Kasper, a helyi megyéspüspök beszédében különösen Fries ökumenikus érdemeit emelte ki.4 Temetkezési helye Oedheim lett, amelyet München mellett mindig második hazá­jának tekintett. 1998. november 19-én helyezték örök nyugalomra. JELENTŐSÉGE Heinrich Fries születésének 100. évfordulóján, 2011-ben négy professzornak, akik előbb Fries tanítványai, majd kollégái voltak, közös munkája jelent meg a nagy fundamentál- teológus munkásságáról.5 Elmondják, hogy Fries a XX. századnak egyik kiemelkedő teoló­gusa volt. Könyvei és egyéb írásai messze túlmutatnak a szaktudós publikációm. Számos alkalommal igyekezett az elbizonytalanodó, de mégis hinni akaró emberek segítségére lenni. Ügy írt, hogy az átlaghívő és kérdező ember is megértse gondolatait. Életének fontos témája a hit kérdései voltak. Az a hit foglalkoztatta, mely segítséget nyújt, hogy az ember eljuthasson saját szellemi-lelki teljességéhez. Az a hit, amely segíti az embert, hogy személyes döntéseivel az evilági, majd örök boldogság felé vezérelhesse életútját. Második nagy témája az egyház volt. A hithez hasonlóan az egyház problematikáját is a katolikus tundamentálteológia (és a dogmatika) tárgyalja. 1954-ben Stuttgartban megjelent első könyve (Die Kirche als Anwalt des Menschen) már utal rá, hogy az ember re­ménységére, egyszersmind pedig a jövővel kapcsolatos félelmeire is válaszokat keres: mi­lyen legyen az az Egyház, amelyben élnünk kell, mit nyújt számunkra az üdvösség felé vezető úton. Ebben az összefüggésben dolgozott Fries a keresztények egységével, az ökumenével foglalkozó nagy témakörön is. Személyesen is megszenvedte a keresztények megosztott­ságának botrányát. E nagy témakörben mutatkozott meg igazán, hogy mennyire bátor teológus volt. Sohasem rezignált, egyházát igyekezett az ökumené ügyének vonatkozásai­ban mindig „lendületben tartani”. Heinrich Fries munkásságáról szóló dolgozatunkban fontos helyet kaphat Peter Neuner müncheni dogmatikaprofesszornak, Fries volt tanítványának emlékezése.6 Fnes, aki Neuner szennt is a XX. század katolikus teológiájának egyik kiemelkedő alakja volt, John Henry Newman vallásfilozófiájáról szóló doktori értekezésével számos szakember érdeklődését keltette föl. Később mint a fundamentális teológia professzora konzekvensen antropocentrikus gondolatokra épített: az ember valóságát, tapasztalatait és a transzcendenciára való nyitottságát és ráutaltságát tekintette kiindulópontnak. A hit Fries gondolkodásában sohasem teher, hanem az isteni és egyházi tekintélyre, az emberi alázatra épülő valóság, az ember reménységének és kívánságának kiteljesülése. Az, mivel 4 Vő. Neuner, P., Heinrich Fries — Ein Leben im Dienst der Ökumene, in Stimmen der Zeit 124 (1999), 11, 757-770. 5 Brosseder, J.-Neuer, P.-Pesch, O. H.-Werbick, J., Heinrich Fries. Mut zur Ökumene. Erfahrungen - Hoffnun­gen — Visionen, Grünewald Verlag, 2011. 6 Neuner, P., Mut zur Ökumene, in Christ in der Gegenwart, 2012/1 sz. 17—18. (A szerző fordítása.) 226

Next

/
Oldalképek
Tartalom