Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Szennay András: Heinrich Fries Magyarországon - 100 éve született az ökumené munkása
Heinrich Fries Magyarországon - 100 éve született az ökumené munkása SZENNAY ANDRÁS ÉLETÚTJA Heinrich Fries 1911-ben született Mannheimben. Egyetemi tanulmányait Tübingenben végezte, 1936-ban pappá szentelték. 1946-ban John Henry Newman vallásfilozófiái tanítását választotta promóciója tárgyául, 1946-ban a Tübingern Katolikus Teológiai Fakultás docense, majd 1950-ben ugyanott a fundamentális teológia professzora lett. 1958-ban a müncheni egyetem hívta meg a katolikus fundamentális teológia professzorának. Ugyanitt 1964-ben Fries tette le az Ökumenikus Teológiai Intézet alapjait. Ezzel majdnem egy időben, 1967-től az újonnan alapított Evangélikus Teológiai Fakultás Intézetének Wolfhart Pannenberg lett vezető professzora. A két tudós egymás kongeniális dialóguspartnerévé vált. Heinrich Fries a német egyházmegyék Würzburgi Szinódusának (1971-1975) kiemelkedő alakja volt. Mind német nyelvterületen, mind Európa-szerte ismert teológusként elkötelezett dialógust folytatott az ökumené kérdéseiben. Ezt a munkát 1979. évi nyugdíjazása után is folytatta, sőt, 1982-ben Kari Rahnerrel együtt publikálta az Einigung der Kirchen — Reale Möglichkeit című kötetét, amely valóságos ökumenikus manifesztum- má vált. A könyvet számos püspök és szakember részéről elismerés, Rómából Ratzinger bíboros részéről viszont kemény kritika fogadta. Fries egész életében kivette a részét a lelkipásztori munkából is: müncheni lakása közelében a Szent Fülöp plébánián mint hitszónok és az egyházi zene munkása működött. Walter Kasper — előbb Fries egyházmegyés püspöke, majd később római bíboros — így foglalta össze érdemeit: „az egyházak jövőbeni kiengesztelődött egységének volt élete során »reményhordozója«” (Hoffnungsträger). Buzgósága sohasem lankadt, az ökumené- nek élete végéig lelkes munkása volt. Heinrich Fries élete utolsó szakaszában azon fáradozott, hogy ökumenikus meggyőződését ne csak akadémiai körökben terjessze, hanem az egyházi nyilvánosság, az ún. laikusok számára is gyümölcsözővé tegye. Már munkássága kezdetén megtanulta Newman- től, hogy a prédikáció a teológia próbaköve. A müncheni Szent Fülöp plébánián, ahol otthon érezte magát, és amely hálásan fogadta, indításait, számos gondolatát kamatoztatta a „praxis” (a lelkipásztori gyakorlat) számára. Utolsó publikált könyvei majdnem mind prédikációiból születtek. Különösen az „Una Sancta” körben3 lelt otthonra, ahol megfontolásait kimondhatta, és ugyanakkor számos szellemi indítást is kapott. Szívesen ünnepelt és ünnepeltette magát. Évfordulói, Szilveszter-napi születésnapjai eseményszámba mentek. Ünnepelni — ahogy mondani szokta — csakis közösségben lehet. Az évente megtartott teológiai napokon saját előadásai mellett kiváló teológusok és elkötelezett világiak adtak elő, folytattak egymással eszmecserét, és mindezt imádságban és ünnepi istentiszteleteken mélyítették el. Fries utolsó nyilvános fellépésére 1998. október 30-án, az Una Sancta-kör megalapításának 60. évében került sor. Fizikailag már nagyon gyenge állapotban volt, szavait mély együttérzéssel hallgatták. Három héttel később meghalt. 3 Una Sancta: egységmozgalom a II. Vatikáni Zsinat előtt. - Németországban a náci diktatúra idején római katolikus és evangélikus teológusok kezdeményezésére Una Sancta-körök alakultak, melyekben imádkoztak, megbeszéléseket tartottak a keresztények egységéről. Résztvevőit... az a meggyőződés vezette, hogy a keresztények megosztottsága botrány a világ szemében. Később egymástól független katolikus és evangélikus ágra bomlott. Katolikus részen a biblia-, liturgikus és ifjúsági mozgalom keretében élt tovább az egységkeresés. - 1946 után együttműködés alakult a mederaltiachi apátsággal. Az 1948. június 5-én kelt római monitum óvott a ... mozgalom „vadhajtásaitól”. Az Una Sancta eszméi a II. Vatikáni Zsinat dokumentumaiban (LG 8, UR 3) is megszólalnak. Vö. Magyar Katolikus Lexikon, XIV. Titel—Veszk, 525. TEOLÓGIA 2012/3-4 225
