Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Perendy László: Imago Dei - Nüsszai Szent Gergely az ember teremtéséről és természetéről
PERENDY LÁSZLÓ Imago Dei - Nüsszai Szent Gergely az ember teremtéséről és természetéről lök jutalmai, ítélete is egyenlő. Az asszony se mondja: Gyenge vagyok! A gyengeség a testé, lélekben azonban erős. Miután tehát egyenrangú az Isten szerinti képmás, egyenrangú legyen az erény is, a jó tettekben való bizonyítás. Nincs mentsége annak, aki a test gyengeségére hivatkozva keres kibúvót.22 Nyilvánvaló, hogy az istenképiség másfajta megközelítésének vagyunk itt szemtanúi, amely nem az eredeti isteni szándék meghiúsulását helyezi középpontban, hanem a mindkét nemben fellelhető erényekre figyel, amelyek kétségtelenül az isteni tökéletességeket tükrözik. A szerző szerint tehát helytelen lenne a teremtéstörténetben szereplő ember szón kizárólag a férfit érteni, és ezzel mentséget keresni a lélek gyengeségére, például az üldözések idején. Ez az eszme egyébként már a vértanúaktákban is feltűnik. Az erények gyakorlása tehát mindkét nem kötelessége, illetve mind a férfiak, mind pedig a nők képesek is erre a szerző szerint, hiszen az a tény, hogy az emberiség két nemre különül, önmagában még egyáltalán nem teszi lehetetlenné az isteni erények szemlélését és követését valamennyi ember számára.23 Visszatérve Gergelynek az istenképiségről vallott nézeteinek ismertetéséhez, ismét támaszkodhatunk Roger Leys részletes elemzésére. Amikor az utolsó emberrel majd beteljesedik az emberi nem plérómája, megtörténik az apokatasztaszisz, vagyis a visszatérés a paradicsomi állapotba. Ez az „eszkatológikus reintegráció” azonban már a jelen világban is kezdetét vette, mégpedig Krisztus révén. O magára vette elveszett emberi mivol- tunkat, vagy más szóval jó szamaritánusként felkarolta és meggyógyította az egész emberi természetet. Ez a gyógyító folyamat azonban nem kívülről történik, hanem a saját tökéletes emberségéből kiindulva állítja ő helyre az emberi természet tökéletességét.24 Leys kiemelten foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy vajon az ember imago Trinitatis-ként is jelen van-e Nüsszai Gergely teológiájában. Hans von Balthasar véleményével ellentétben — aki úgy véli, hogy az ágostoni szentháromságtan elemei explicit módon megtalálhatók Gergelynél — Leys részletesen kimutatja, hogy Gergely teológiai gondolkodásában Isten φύσις-e az ember számára mindig is teljesen megközelíthetetlen marad. A Ποιήσωμεν άνθρωπον κατ’ εικόνα ήμετέραν Gergely számára ugyanakkor azért is fontos — mégpedig tnnitológiai szempontból —, mert a Szentírás szava éppen azt demonstrálja az ariánusok ellenében, hogy a Szentháromságnak egyetlen egy képe van (nem pedig három, egymástól különböző, ahogyan az anánus teológiából következne), a személyek között tehát az isteni természet birtoklása és a teremtett világ felé megnyilvánuló tevékenysége tekintetében semmilyen különbség nem tehető.25 22 Nagy Szent Baszileiosz művei (ford. Vanyó L.) (Ól 16), Budapest 2001, 105. 23 Alexis Smets és Michel van Esbroeck (Sources chrétiennes, 160, Paris 1970) véleményét osztva Vanyó László a vazuli szerzőség mellett foglal állást. Az ellene felhozott stilisztikai érveket nem tartja elég nyomósnak. Kétségtelen, hogy Az ember teremtése c. művének kiadásakor még nem tudott Nüsszai Gergely ezeknek a homíháknak a létéről, azonban ennek okai is eléggé nyilvánvalóak: részvétele a 379-es antiokhiai zsinaton, palesztinai útjai, a haldokló Makrina meglátogatása. Vazul közvetlenül halála előtt mondhatta el ezt a két homíliát, és ez a tény is nehezítette, hogy létükről szélesebb körben gyorsan lehetett volna tudomást szerezni. Véleményem szerint a vázuk szerzőség mellett még éppen a fent említett és bemutatott szemléletbeli különbség is felhozható: Vazul a valóban töredezett, de mindkét nemben, tehát az egyetemes emberi természetben fellelhető istenképiség megmaradt elemeire, vagyis jelen esetben az erények gyakorlásának lehetőségére, Gergely pedig a töredékesség tényére helyezi a hangsúlyt; lásd Nagy Szent Baszileiosz művei (ford. Vanyó L.) (ÓI 16), Budapest 2001, 86. 24 Leys, R., i. m. 88-92. 25 Uo. 93-7. 202
