Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Perendy László: Imago Dei - Nüsszai Szent Gergely az ember teremtéséről és természetéről
Imago Dei - Nüsszai Szent Gergely az ember teremtéséről és természetéről PERENDY LÁSZLÓ A kép-teológia antropológiai alkalmazását ismertető fejezet lezárásaként Leys négy sajátos problémakört tárgyal kellő részletességgel: a kép-teológia mint a kegyelem teológiája, a nemek léte és az istenképiség jellegzetességei az emberben, az erkölcsi rossz megjelenésének kártékony hatása az istenképiségre, végül pedig az είκών és a όμοίωσίς közötti különbségtétel problematikája.26 Itt csak a legutóbbira térek ki részletesebben. Leys véleménye szerint Gergely - más szerzőktől eltérően, akik esetleg csak hendia- disznak tekintik — különbséget tesz a kettő között, azonban nem két külön dolognak, hanem egyetlen egy valóság két aspektusának tartja őket: az είκών a statikus aspektus, amely i kezdetben volt jelen, és a végidőben is meg fog jelenni. A όμοίωσίς (és erre a szó -σις i végződése is utal) dinamikus fogalom, amely egy adott valóság megvalósulását foglalja magába, tehát a όμοίωσίς az είκών fokozatos megvalósulásának folyamata, amely során az ember tevékenyen válaszol az isteni kegyelemre. Állítása bizonyítására Leys 11 szövegrészt idéz Gergely számos művéből (például De an. et res., 46, 89 C; De orat, dom., II, 44, 1145 B; In Cant. Hóm. I, 44, 772 D-773 A; Or. Cat., V, 9; C. Enn., Ill, x 10). Úgy látja, hogy a όμοίωσίς olyan erőfeszítést fejez ki az ember részéről, amely során az ember egyre hasonlóbbá válhat a benne rejlő isteni είκών-hoz: vagyis az utóbbira figyelő utánzási folyamat, μίμησις. A kettő közötti különbség azonban csak időleges, a feltámadás után a kettő egybeesik. Az ember bukása következtében előállt feszültség, eltérés a kettő között csökkenhet, az idők során az emberi erőfeszítések eredményeként szabadon visszanyerhető, illetve a όμοίωσίς különböző fokban jöhet létre az egyes emberben. Arra is fel kell figyelnünk, hogy Gergely szerint tehát mindkettő nem természetes, hanem természetfölötti síkon valósul meg. Más szerzőktől jelentősen eltér ez a megkülönböztetés. Némelyik egyházatya meglátása szerint az είκών az értelmes természettel rendelkező ember természetes istenképiségét jelentené, a όμοίωσίς pedig a természetfeletti, kegyelmi állapotra. Ebben az értelmezési rendszerben tehát pontosan ellentétes kapcsolatban áll a kettő egymással: az είκών a természetes kiindulópont, a όμοίωσίς pedig az elérendő természetfölötti cél.27 Leys két rövid fejezetben foglalkozik még a képteológia ekkléziológiai, trmitológiai és krisztológiai aspektusaival, amelyek azonban jelenleg nem képezik vizsgálatunk tárgyát, ezért csak röviden említem meg őket. Egyháztani szempontból fontos megállapítása, hogy noha Gergely soha nem alkalmazza az egyházra a είκών szót, mégis egyértelművé teszi, hogy mivel Krisztus és az egyház egyetlen testet alkot, ezért ketten együtt egyetlen képet formálnak, amelyet szemlélve a hit szeme képessé válik a transzcendens Isten szemlélésére. Gergely trinitológiai meglátásaként említi Leys, hogy az Ige az Atya képe, a Szentlélek pedig a Fiúé.28 Nüsszai Szent Gergely tanítása az ember teremtéséről, természetéről és istenképisé- géről számos eredeti meglátással gazdagította a hittudomány több területét. Klasszikusnak számító művében Endre von Ivánka29 kiváló összefoglalást nyújt azokról a témákról, amelyeket átelmélkedve Gergely a gazdag platóni örökség ismeretében és kreatív felhasználásával termékenyítőleg hatott a filozófia, a keleti és nyugati teológia és a misztika kibontakozására: a megismerés és a végesség kérdése, Isten felfoghatatlansága, a megismerés és az istenszeretet kapcsolata, a természetes és a természetfölötti problematikája, a teremtett lét ontológiája.30 26 Uo. 97-119. 27 Uo. 116-9. 28 Uo. 120-9. 29 Ivánka, E. v., Plato Christianus. Übernahme und Umgestaltung des Platonismus durch die Väter, Einsiedeln 1964. 30 Uo. 149-85. TEOLÓGIA 2012/3-4 203
