Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Perendy László: Imago Dei - Nüsszai Szent Gergely az ember teremtéséről és természetéről
Imago Dei - Nüsszai Szent Gergely az ember teremtéséről és természetéről PERENDY LÁSZLÓ és a Quod non sínt trés dii, 45, 130 C—D-ben is egyértelműen leszögezi Gergely: egyedül Istenről állítható, hogy lehatárolatlan, αόριστος. Gergely gondolatvilágában tehát nem képzelhető el, hogy lehatárolatlanul növekedő emberi nemet teremtett volna Isten, hiszen minden, ami rajta kívül létezik, csakis teljesen kész, befejezett, vagyis lehatárolt lehet. A De hominis opificio 44, 185 C-ben ezt a gondolatot így foglalja össze: Ahogyan tehát az egyes embert meghatározza testének nagysága (τώ τόσω), s mértékét anyagi valójának mennyisége (ή πηλικότης) adja meg, melyet a test felülete határol, ugyanúgy fogja át véleményem szerint a mindenség Istene előrelátó hatalmával mintegy egyetlen testben az emberiség hiánytalan teljességét, és éppen ezt tanítja a Szentírás, amikor azt mondja: és Isten megteremtette az embert, Isten képére teremtette őt.19 Az isteni képmás tehát nem az emberi természetnek egy részében nyilvánul meg, hanem egyenlő mértékben teljed ki az egész emberi nemre. Egyébként a többi teremtmény létrejötte is pillanatszerű volt, és minden egyszerre jött a létbe, mielőtt az egyes egyedek megjelentek volna. A pléróma fogalma tehát annak a szükségszerűségnek felel meg, hogy a lehatárolt létezők csakis teljesen meghatározott formában jelenhetnek meg Isten idő feletti teremtő aktusa következtében.20 A Genezis két teremtéstörténete lehetővé teszi Gergely számára, hogy a kettős teremtésről vallott nézeteit alátámassza és kifejtse. Az első bibliai elbeszélés arról szól tehát szerinte, hogy Isten az emberi nemet először mint saját képmását teremti meg, a második teremtéstörténet pedig Adámnak és Évának, vagyis a két nemnek megteremtését írja le részletesebben. A két nemre való elkülönülés tehát szerinte nem tartozik az istenképiség- hez, sőt töredékessé tette az emberi természetet. Ebből következik, hogy az istenképiség csak akkor állhat helyre, ha ez a töredékesség az eszkatonban megszűnik. Ez nem azt jelenti azonban, hogy a szexualitás önmagában rossz vagy bűnös, hiszen pozitív szerepet tölt be a jelenlegi világrendben és üdvrendben: ily módon biztosítja Isten az ember fennmaradását és az emberi nem előre meghatározott plérómájának létrejöttét. Egyfajta „szükségmegoldás” tehát, azonban az isteni irgalom műve. Noha a két nemre való elkülönülés ténye idegen az istenképiségtől, érdekességként azonban érdemes felfigyelnünk arra, hogy a kappadokiai atyák művei között találunk olyat (nincs egyetértés abban a kérdésben, hogy Vazul vagy Nüsszai Gergely a szerzője), amely más kiindulópontból értelmezi a Tér 1,27-et. Az ember teremtéséről szóló első homília 18. fejezetében ezt olvassuk: Ám nehogy valaki bután kizárólag a férfire vonatkoztassa az ember szót, ezért hozzátette: Férfinek és nőnek alkotta őt. Az asszonyra ugyanúgy vonatkozik, hogy Isten képe, mint a férfire, (και ή γυνή εχει το Κατ’ εικόνα θεοΰ γεγενήσθαι ώς και ό άνήρ ομοίως.21) Hasonlóképpen, a két nem egyenrangú, egyenlők erényei, egyen19 Az ember teremtéséről (ford. Vanyó L.), 213. 20 Leys, R., i. m. 78—83. Leys Johann B. Schoemannra támaszkodik, de ismerteti Hans von Balthasar megoldási kísérletét is, amely abból indul ki, hogy Gergely a testi létezőket tulajdonságok (ποιότητες), tehát szellemi létezők kombinációjának tekinti, amelyek összességét egyetlenegy akarati aktussal teremti meg Isten; lásd Balthasar, Η. V., Présence et pensée. Essai sur la philosophie religieuse de Grégoire de Nysse, Paris 1942, 20—28. 21 Auctorum incertorum vulgo Basilii vel Gregorii Nysseni Sermones de creatione hominis. Sermo de paradiso (Gregorii Nys- seni Opera. Supplementum) (szerk. Hörner, H.), Leiden 1972, 34. TEOLÓGIA 2012/3-4 201