Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Benyik György: Protestáns és katolikus bibliamagyarázat az USA-ban a XX. században (II. rész)
BENYIK GYÖRGY Protestáns és katolikus bibliamagyarázat az USA-ban a XX. században (II.) 3. A KONTINENTÁLIS KORSZAK (1945-1980): A DIALEKTIKUS TEOLÓGIA AMERIKÁBAN Néhány szóban kitérek ennek a teológiai mozgalomnak a bemutatására, amelyet durván neoortodox teológiának is nevezhetnénk, és melyet Európában ugyanakkor „krízis teológiának”, vagy „dialektikus teológiának” neveznek a protestáns egyházon belül. Az I. világháború (1914-1918)10 után kifejlődött teológiai irányzatról van szó, amely a XIX. századi liberális teológia ellenhatásaként jött létre, amit a vallásosság európai csökkenése is motivált, és végül ami arra ösztönözte a vallásos tudósokat, hogy átgondolják a korábbi reformokat. Ezt az irányzatot elsősorban Karl Barth,11 Paul Tillich,12 valamint Emil Brunner13 munkásságához kötik.14 Természetesen ez az irányzat a biblikus tanulmányokban is éreztette a hatását. A II. világháború borzalmai Európában a legnagyobb depressziót váltották ki, de a békés jóléttel ez megváltozott, és a századfordulón némileg alaptalan optimizmusra váltott. Az a közmeggyőződés alakult ki, hogy egyrészt Isten országának az építése megtört, másrészt a felvilágosodás emberi erőfeszítései szintén megtorpantak. Az emberi tapasztalat már nem élvezett akkora figyelmet, mint korábban. A teológusok és a biblikusok nem koncentráltak többé arra, hogy Isten hogyan nyilatkoztatja ki magát a történelemben és a Szentírásban. A teológiai beszédmódban jelentős változás történt, amennyiben az inkább az emberi problémákra kereste a választ. A biblikusok új nemzedékének 10 A gazdag irodalomból csak kettőt ragadunk ki. Ford, D., The Modem Theologians, 3rd Ed. Blackwell Publishing 2005; Sloan, D., Faith and Knowledge, John Knox Press, Westminster 1994. " Karl Barth (1886—1968) Bernben 1904-től, Berlinben 1906-tól tanult teológiát, Harnack tanítványa volt. 1909— 1911 között Genfben, 1911-1921 között Safenwilben volt lelkész a munkások között, az ún. liberális teológia ellensége. A Római-levelet kommentálta, majd 1918-tól önálló teológiával jelentkezett. Dogmatikáját Bonnban dolgozta ki. Mivel 1934-ben megtagadta a feltétlen hűséget Hitlernek, állásából elbocsátották, 1935-ben nyugdíjazták. 1934-től a nemzeti szocializmus elleni egyházi ellenállás szervezője, az ún. hitvalló egyház alapítója. Dogmatikájában az Isten igéjén kívüli külső kritériumot nem fogadott el. Szerinte az Isten és az ember közötti kapcsolat az analogia reveletionisra épül. Művei: Die Kirchliche Dogmatik, Zürich 1932—1967; Szöveggyűjtemény, Debrecen 1984; Ember és embertárs, Budapest 1990. „A foglyoknak szabadulást”. Igehirdetések, Budapest 1991. Irodalom: Nagy, B., A teológiai módszer kérdése az ún. dialektika teológiában, Budapest 1999. 12 Paul Tillich (1886 Starzeddel, Lengyelország-1965 Chicago, USA). Evangélikus teológus és valláskritikus. Már a gimnáziumban megismerkedett Kant és Fichte tanaival. Tanult Berlinben, Bernben, Tübingenben, Halléban, ahol Martin Kähler és Fritz Medicus filozófiai előadásait hallgatta, és vitázott velük. 1909-ben a logosz-fogalom jánosi értelmezéséről és a kereszténység monisztikus és a dualisztikus világszemlélet ellentétéről írt. 1909-ben lel- készkedett Lichtenradéban. Disszertációja Schelling vallásfilozófiájából íródott (1910), tanítani kezdett, majd folytatta Schelling-tanulmányait. Misztika és a bűntudat Schellingnél című munkájával kapta meg a tanári kinevezést. Halle, Berlin, Marburg és Drezda egyetemein tanított. A Die sozialistische Entscheidung című irata miatt 1933-ban felmentették hivatalából, ezért New Yorkba ment, és a Columbia Egyetemen tanított. A háború alatt Amerikában szervezetten segítette a német emigránsokat. 1942-1944 között 109 beszédét hallhatták az Amerika hangja német adásában. 1948-ban tért vissza Németországba, ahol különböző városokban tartott előadásokat. 1963-ban Tübingenben tett kísérletet a szisztematikus teológia összefoglalására. Sokat tett az egyházi szociális tanítás bibliai gyökereinek kutatásában. Művei gyűjteményes kiadását R. Albrecht 14 kötetben készítette el, 1959- től folyamatosan adják ki. 13 Heinrich Emil Brunner (1899—1966) svájci protestáns teológus. Karl Barth tanítványa és barátja, valamint a neoortodox vagy dialektikus teológiai mozgalom kiemelkedő alakja, Amerikában hamarabb és nagyobb hatást fejtett ki, mint Barth. Művei: The Divine Imperative (1937); Revelation and Reason. The Christian Doctrine of Faith and Knowledge (1946); Dogmatics /-/77, Cambridge 2003; The Letter to the Romans, The Lutterworth Press, Cambridge 2003; Christianity and Civilisation, Cambridge 2009. 14 További jelentős képviselőnek számít Dietrich Bonhoeffer (1906-1945) német evangélikus lelkész, mártír; Jacques Ellul (1912—1994) francia filozófus, jogász és szociológus a technokrata társadalom ostorozója, Reinhold Niebuhr (1892-1971); H. Richard Niebuhr (1894—1962); Anders Nygren (1890—1978) és William Stringfellow (1928— 1985). 150
