Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Rokay Zoltán: Peter Sloterdijk: Du musst dein leben ändern (Meg kell változtatnod az életedet)
KÖNYVSZEMLE geheueren) be kell magát biztosítani. Sloterdijk, szimpatikus módon, ebben magát sem tekinti kivételnek. A szerző, miután társadalomkritikát és valláskritikát — vagy inkább: elemzést ír, érthető módon Nietzschet és Feuerbachot részesíti előnyben az idézett szerzők közül. Ám hivatkozásai között ott találjuk Senecát, szent Ágostont, Commenius Amost, Foucault-t, a már említett Wittgensteint (akinek esetében tanácsos lenne utánajárni Sloterdijk interpretációja helytálló voltának), Klaus Bergert, a szerzetesi regulákat és még sok mást, amivel ill. akikkel a szerző mondanivalójának szemlátomást nagyobb nyomatékot akar adni. A vallás visszatértének aggodalmával kapcsolatban Solterdijk megnyugtatja olvasóit, miszerint ennek veszélye nem áll fen: „...nem létezik vallás. Amivel valójában dolgunk van — azok többé-kevésbé félremagyarázott (helytelenül interpretált) anthropotechnikai gyakorlati rendszerek, olyan dimenziókban, amelyek felmérése még alig kezdődött meg, — olyan szabályok, amelyek a külső és belső önalakítást célozzák. (134) — Egy, könyv kapcsán adott interview-ben Sloterdijk így nyilatkozik: „Könyvem megkísérli, hogy a fenségeset visszahelyezze az etikába. Ezért a vallásnak (Religio) is el kell hinnie: aki az abszolút túlkövetelmény etikájával szóbaáll, annak nincs többé szüksége a ’vallás’jogcímére” (vö. http://www.forum-grenzfragen.d.e/aktuelles/240310-sloterdijk-herausforderung.php 2010.11.10.) A katolikus teológia táborából érkező reakciók közül említést érdemel Johanna Rahner bambergi dogmatikus megnyilatkozása: „Aligha kell azon csodálkozni, hogy egy olyan korban, amelyben az önmegvalósítás egy tudatosan túlkövetelő etikával, mint valláspótlóval fétissé vált, Luther szavai a Jézus Krisztus kegyelméből megigazult bűnösről még mindig, vagy még csak most hatnak igazán felszabadítóan. így a döntő keresztény alapelv, az önmegvalósítás minden kényszerével ellentétben nem úgy szól: „neked kell” (du sollst, du mußt!), hanem „te vagy” (du bist). Neked nem kell a te létedet, a te életedet, ahhoz, hogy te lehess, magadnak megcsinálni, kiérdemelni, igazolni, sem erkölcsi csúcsmagatartással, sem azáltal, amit magad teljesítesz és azért megadnak megengedhetsz. Elég, hogy vagy, mert Isten ezt mondta: ’legyél’ és ’Ne félj, én megváltottalak téged’, ’neveden szólítottalak.’ Önmagámnak lenni, és, hogy a bűn ellenére más lehessek, és ezt nem maradéktalanul a magam erejéből kelljen megtennem, ez a kereszténység döntő ígérete.” (vö. Johanna Rahner, „Zwischen Projektion und Wahn” c. előadása, 2010. 03. 24.) - „más lehessek”, „nem maradéktalanul a magam erejéből”: ez a hiteles katolikus aszkézis és az evangéliumi megtérésre — nem az élet technikai megváltoztatására való — felszólítás lényege, amely a gondolkodásmódott célozza („metanoiete!”), ami tudva levő- leg válasz a „te vagy” (du bist) megszólítására és abból ered. Fia, mint Sloterdijk, az istenfélelmet „pszychopolitikai” jelenségként próbáljuk értelmezni, a „vallást” „anthropotecnikai” gyakorlatnak tekintjük, valóban ugyanarra a következtetésre juthatunk mint Sloterdijk. A valóságnak azonban sokkal inkább megfelel, ha az ember — mint ember kontingencia és mdigencia-tapasztalatát komolyan vesszük és így igyekszünk a „religio” mivoltát megragadni. (Figyelmen kívül hagyva ezúttal a vallás és kereszténység viszonyának Barth féle értelmezését, amelyre Sloterdijk szintén utal. 139) - Ezt a tapasztalatot nem lehet azzal félretenni, hogy félreértett lényegének felmérése még csak most kezdődött el. Ez a felismerés, a kontingencia hiteles értelmezése, egyben abban is segít, hogy belássuk: a „vallás” nem oldható fel az etikában. Sokkal inkább az az etika lesz „életképes”, amely ebben a hiteles — vallásos kontingencia tapasztalatban gyökerezik. Rokay Zoltán TEOLÓGIA 2012/1-2 130
