Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Krakomperger Zoltán: Puskás Attila (szerk.): Élő kövekből épülő Egyház. Az Egyház természete és küldetése - ekkléziológiai reflexiók
KÖNYVSZEMLE E rész harmadik tanulmányában Nacsinák Gergely András Vázlat az ortodox kereszténység ekkléziológiájáról (265-287) címmel felhívja a figyelmünket az ortodox egyházteológia néhány sajátosságára, amely „...más kritériumok alapján rendezi el és mutatja be teológiáját, mint azt mi itt, nyugaton megszoktuk” (264). Ebben a szemléletben az egyház egyszerre Krisztusnak és az ő Szendéikének az alkotása, ezért az ortodox ekklézioló- giai megfontolásokat azonos dinamikával táplálja a krisztológia és a pneumatológia. Ez vezet el minket ez eucharisztikus egyházértelmezés felismerésére a keleti egyházban (vö. 277—279). Ez katolikus részről is teljesen elfogadható. Ennek a tanulmánynak a függelékeként értesülhetünk az ortodox ekkléziológiáról az ökumenikus párbeszédben elhelyezve, amely az interkommunió problematikáját is érinti. E rész negyedik tanulmányában Kránitz Mihály Az anglikán egyház, ekkléziológia és részvétel az egyháziam párbeszédben (288-332) címmel először információdús történeti áttekintést nyújt 13 pontban az Anglikán Egyházról kezdeteitől napjainkig (beleértve a Rómával egységre lépett/lépm akaró anglikánok csoportjait is). A Római Katolikus Egyház és az Anglikán Közösség gyümölcsöző ökumenikus párbeszédének konszenzus- és konvergencia erdeményeit Kránitz professzor 22 pontban ismerteti. Ebben a részben tudatosíthatjuk, hogy az Anglikán Egyház ‘hídegyház’ „..., mivel összeköti a katolikus és protestáns közösségeket, ... E különleges helyzet nagyon sok kritikára ad alkalmat kívülről és az Anglikán Egyházon belülről” (331). E rész ötödik tanulmányában Török Csaba A katolikus-protestáns egyháziam párbeszéd (333—376) c. írása első egységében ismerteti ezen a XVI. sz.-ra visszamenő dialógus bilaterális szintjeinek kivonatos történeti kibontakozását. Kikkel is folytatunk párbeszédet? A Római Katolikus Egyház partnere a Lutheránusok Világszövetsége, a Metodista Világtanács, a Reformált Egyházak Világszövetsége, a Baptista Világszövetség, a Keresztény Egyház (Krisztus Tanítványai), az Evangelikál Egyházak és Keresztény Szervezetek és végül a pünkösdista közösségek. „Napjainkra az ökumenikus párbeszéd intézményes szintjei megszilárdultak, s minden egyház és egyházi közösség igyekszik részt venni az egységtörekvésben” (336). E tanulmány szisztematikus része tartalmazza a különféle biblikus ihletettségű egyházképek konvergenciáinak és divergenciáinak vizsgálatát. Ezt követően szemrevételezhetjük az Egyház konstitúciójának (természetének, jegyeinek és az üdvösséghez való viszonyának) letisztult értelmezését. Végül pedig az egyházi szolgálat, az or- dináció, az apostoli szukcesszió, a pápai primátus valamint az Euchansztia és Egyház kérdéskörében kirajzolódnak azok a főbb irányok, „...amelyeket a közeljövő dialógusának és teológiai vizsgálódásainak be kell járni” (373). A függelékben (379—441) olvashatjuk azokat a részben vagy teljes egészében magyarul is már kiadott releváns egyháztani témájú tanítóhivatali dokumentumokat, amelyeket Puskás professzor a mű első részében felhasznált, és ebben a gyűjteményben találjuk meg a harmadik részben elemzett Az Egyház természete és küldetése c. munkadokumentumot. A további tájékozódáshoz jól felhasználható a magyar bibliográfiát is tekintetbe vevő bőséges és naprakész irodalom (442—453), elkülönítetten elsődlegesre és másodlagosra. A művet név- és tárgymutató (454-472) záqa. E tanulmánykötetet magas színvonalú és továbbgondolásra ösztönző tartalomgazdagsága okán haszonnal forgathatják teológiahallgatók és -oktatók, szeminaristák, de mindazok a papok és világiak, akik egyházkultúrájuk szerves elmélyítésének gyümölcseiből másoknak is szeretnének juttatni. E hiánypótló mű megjelenésével a szerkesztő és a szerzők - munkájuknak köszönhetően - nagy űrt töltenek be az egyház katolikus teológiájának magyar nyelvű irodalmában. Krakomperger Zoltán TEOLÓGIA 2012/1-2 127
