Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Krakomperger Zoltán: Puskás Attila (szerk.): Élő kövekből épülő Egyház. Az Egyház természete és küldetése - ekkléziológiai reflexiók
KÖNYVSZEMLE A második részben (A katolikus ekkléziológiafőbb értelmezési irányai a 20. század másodikfelében, 87—215) megismerkedhetünk korszakalkotó teológusok zsinati irányelvekhez szabott ekkléziológiai reflexióival, akik részt vállaltak a zsinati egyházszemlélet feltárásában, kommunikálásában és elmélyítésében. Ezen egyháztani panorámát alkotó egység elsél tanulmányának szerzője Czopf Tamás: „Isten népe”— nehéz és bonyolult rokonság. Gondolatok az ‘Isten népe’fogalom recepciójához a katolikus teológiában címmel. Isten népe fogalmának szolid bibliai teológiai elemzése után levonható a következtetés: „Az ‘Isten népe’ fogalma definícióját Izrael egyszeri történelméből meríti, amely egy ‘új néppé’ vált a világban, és szüntelenül azzá is kell válnia. Ebben semmiféle más tartalmi meghatározás nem lehet mérvadó: sem egy ún. ‘nemzeti- etnikus’, sem a ‘politikai-demokratikus’. Ez a történelem folytatódik az Egyház történelmében is. ... Az Egyház kézzelfogható alakjában valóban Isten népe, de nem ‘az’ Isten népe. Az Egyháznak a zsidóságra is úgy kell tekintenie, mint Isten népére. Nem csupán a régi idők zsidóságára, hanem a kortárs zsidóságra is” (102). A második tanulmányban Tamás Roland Az Egyház mint szentség: Semmelroth és Rahner ekkléziológiája címmel (104—128) bemutatja annak a folyamatát, amelynek eredményéül a ‘szentség’ terminus techmcust felhasználták az Egyház mibenlétének és küldetésének megragadására. O. Semmelroth modelljét vizsgálva, aki egyébként jogtalanul háttérben felejtett zsinati teológus, fel kell ismernünk, hogy a szentség nem ugyanolyan módon valósul meg az Egyháznál és a szentségekben, tehát a szentség analóg fogalmával van dolgunk (vö. 110). Egyháziam fejtegetéseinek célkitűzése, hogy bemutassa az Egyházat mint a megváltásnak és a Szentháromságnak a képét. Ennek igazolása során O. Semmelroth ekkléziológiája „... magában rejti a krisztomonizmus veszélyét, amely egy uniform egységhez vezethet. ...Ezen hiányosság miatt a frankfurti dogmatikus modellje némileg egyoldalú marad - de nyitott is a folytatásra és a továbbgondolásra” (115—116). Ennek lehetőségét ragadta meg K. Rahner, akinek elgondolásában az Egyház az embernek önmagát totálisan és radikálisan közlő Isten eszkatologikus győzedelmes akaratának történelmi maradandósága. A harmadik tanulmányban Puskás Attila Az Egyház titka Hans Urs von Balthasar teológiájában címmel (129-153) ismerteti a svájci teológus egész életművét átható egyháztani reflexióját, amely erre a kérdésre keresi a választ: Ki az Egyház? Az Egyháznak mint személynek a bemutatásakor von Balthasar krisztológiai nézőpontot használ. „Az Egyház az Isten egyetemes üdvözítő akaratának megfelelően, Krisztus egyetemes küldetését folytató, saját, látható és minden mástól megkülönböztetett alakkal rendelkező misztérium, mely a Krisztussal való és különbséget magában foglaló egysége alapján a Szentháromság misztériumában gyökerező személyes valóság: Krisztus jegyese és teste” (130). A negyedik tanulmányban Tarjányi Zoltán Yves Congar ekkléziológiájának alapjai és hangsúlyai címmel (154—165) körvonalazza a domonkos szerzetes egyháztani szemlélet- módjának szervesülését a XX. sz. ’30-as éveitől. Meglátásai előkészítették a II. Vatikánum tanítását, amelyen szerves egésszé érettek. Congar kiindulási pontja: az Egyház Krisztus misztikus teste. Krisztomonizmussal mégsem vádolható, mert ekkléziológiájának krisztológiai perspektíváját szerves egységbe illeszti az Egyház pneumatológiai és trinitárius vonatkozásainak érvényre juttatásával. E három (krisztológiai, pneumatológiai és trinitárius) feltételezi egymást, ha az Egyház mibenlétét és küldetését torzítás nélkül akarjuk megragadni. Az ötödik tanulmányban Balogh József Heribert Mühlen Pneumatológiai ekkléziológiája címmel (166—179) megismerkedhetünk a német teológus ekkléziológiai reflexiójával, amelynek konklúziója: az Egyház egy személy (Szentlélek) sok személyben (Krisztusban TEOLÓGIA 2012/1-2 125
